2007. szeptember 30.
Dzsorzdzsklúni
Mivel alapból akkor még azt sem tudtuk, hogy kisfiú-e, vagy kislány, és mivel egyébként is a várandósság 4-13 hete számomra abban merült ki, hogy a 0-24-ben szinte elviselhetetlenül émelyegtem, és okádtam, mint a lakodalmas kutya, így asszem érhtető, hogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy mi lesz a gyerek neve.
A szerintem akkor hülye kérdés miatti leplezett dühömben gyorsan odavágtam a következő három nevet az érdeklődőknek: Szándokán, Tárzán vagy Dzsordzsklúni. Ezekből a nevekből fogunk majd választani! Na innentől kezdve egy darabig nem kérdezték a nevet... Aztán valahogy a Dzsordzsklúni rajta ragadt, legalábbis családon belül, és onnantól kezdve, ha beszéltünk a pociban egyre többet és egyre hevesebben fickándozó babuciról, csak Dzsordzsklúniként emlegettük.
A hetedik hónap tájékán tudtuk meg, hogy a mi Dzsordzsklúnink valójában kislány (kis kitérő: Számomra ez az információ az adott pillanatban elég nagy trauma volt - hogy miért, az egy másik történet -, mondtam is Tamásnak előtte, hogy ha kiderül, hogy lány, akkor nekem el kell mennem egy pszichológushoz, mert egyedül képtelen vagyok feldolgozni ezt a tényt. Azóta is szégyellem magam emiatt a hozzáállás miatt, viszont valahogy mégis kábé két nap alatt helyre tettem magamban a dolgokat, sőt annyira, hogy onnantól kezdve a világ összes fiújára sem cserélném el a mi kis Mazsolkánkat!). Szóval miután kiderült, hogy kislányt várunk, változott kicsit az elnevezés, és nemes egyszerűséggel már csak Miszklúniként emlegettük, egészen a megszületéséig. Kérdéses volt, hogy rajta ragad-e ez az elnevezés a megszületése után is, de onnantól kezdve, hogy a maga minden bájával megérkezett közénk, eszébe sem jutott többé senkinek sem Klúnizni :-)
Papa egy éve nem mert köldökzsinórt vágni ...:-)
Szófia ugye csütörtökön, 27-én töltötte az egyet :-) (00.10-kor született, ez egy másik történet :-), de annyira sűrű volt az utóbbi pár napunk, hogy a blogírás már egyáltalán nem fért bele az időnkbe...
Mi, a kiccsalád aznap ünnepeltünk, édeshármasban, a "nyilvános" ünneplés napját tettük szombatra (aminek a beszámolójával még adósok vagyunk).
A torta története:
valóban cukor nélküli, dehát mint első ilyen a sorban, volt azért benne néhány gikszer :-)
Tésztája a hagyományos piskótatészta, annyi eltéréssel attól, hogy szőlőcukorral készült, ezért jó tömör lett (G1).
A töltelék Szilvi blogjából megismert vaníliás Alnatura puding (rizstejes verzió), aminek a sápadtságán én úgy kívántam javítani, hogy belefőztem pár kanál natúr feketeribizli-sűrítményt. Nnna, ezt nem kellett volna, mert míg a feketeribizlinek alapjában szép sötétbordós színe van, belefőzve a pudingba szürkéskék színűvé varázsolja az egész főzetet (G2)...
Borítás natúrjoghurt szintén feketeribizli-sűrítménnyel és egy kevés rizssziruppal ízesítve, növényi zselatinnal sűrítve.
A díszítés pedig sima kékfrankos szőlőszemekből készült.
Nekünk, felnőtteknek furcsa volt először, hogy nem az a megszokott émelyítően édes torta, de alapjában véve finom volt a maga természetközelibb ízeivel. És ami a lényeg, hogy Szófiának is ízlett :-) és nyugodt lelkiismerettel, szívesen adtam neki :-)
Ajándékok:
Miután nem képezte konkrét megbeszélés tárgyát, Tamás a saját részéről hazahozta a fél Fakopáncsot...
Részemről három újdonsággal bővült a repertoár:
Van ugye a szélcsengő (ami egyébként second hand). Ennek az a története, hogy magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmivel előállni, azonban pár hete, amikor a várkörúti bioboltban voltunk Fehérváron, Szófia, miközben én nagy naívan hagytam vele játszani, nemes egyszerűséggel leszaggatott róla két rudat. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert nagyon el volt öregedve a "mazzag" :-). Nekem meg aztán nem volt bőr a pofámon otthagyni, és titokban megvettem neki, azzal a gondolattal, hogy biztosan nem véletlenül szaggatta le magának pont ezt a darabot. Itthon aztán átfűztem, Szófia pedig nagyon örült a viszontlátásnak :-)
Könyvecske. Természetesen ez sem saját ötlet. Szirkánál láttam régebben hasonlót, és most nem vagyok benne biztos, de mintha waldorfos írásokban is találkoztam volna inkább fotókkal mint rajzokkal díszített könyvekkel (Indi, ennek Te vagy a szakértője, javíts ki, kérlek, ha nem így van!). És hát ez még csak olyan kezdetleges könyvecske, csupán képek, szöveg nélkül, hogy kedvére nézegethesse magát és megnevezhesse, illetve megmutogathassa a lefotózott tevékenységeket és az általa kedvelt tárgyakat a Ded.
Magasságmérő. Bármennyire is igyekeztem, nem lettem teljesen kész vele :-( : a számozás hiányzik, s bár már csak pár óra munka van hátra, de az elmúlt három napban még a kezembe venni sem volt időm sem hímzőtűt, sem fonalat, úgyhogy majd valamikor a jövő hét folyamán, és akkor csinálok róla egy "rendes", egészalakos :-) fotót. (Ja, amúgy keresztszemessel készült, és sokkal-sokkal több munka van benne, mint amennyinek kinéz. Vagy én vagyok csak simán nagyon lassú ;-)
De ez mind-mind nem is annyira fontos, csak megint írhatnékom és magyarázkodhatnékom volt :-)
A lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk Szófiával, a mi édes, drága kincsünkkel (és reméljük, hogy Őt is sikerül boldoggá tennünk!!!), és hogy nagyon szép napunk volt!
Kívánunk még sok-sok boldog születésnapot NEKI!
Egy éve nem mertem köldökzsinórt vágni
Még mindig kicsit óvatosan, de már csak arra várva, hogy Mami megadja az engedélyt a matatásra:
A gyertya eltávolítása után megjött a bátorság is a kiváncsiság mellé:
S a lányok megosztoztak Mami gyerekbarát tortáján (cukor és mittudoménmi mentes, amit már az ilyen egyévesek is bátran ehetnek mindenféle egyévesekre káros következmények nélkül), Szófia egyesével akkurátusan megetette Mamival a szőlőszem-díszeket a torta tetejéről.
Kés, villa, olló kezdetű kedvencem mellőzésével felvágtuk a szülinapi tortát, miután kézzel megviszgálódott annak állaga.
S aztán jöttek az ajándékok sorban, mind szépen becsomagolva élvezettel letéphető cicafotós díszpapírba
Ez itt Mami nagy ötlete, ui. Szófia mindenkinél jobban szereti önmagát, és azokat a tárgyakat, amelyeket valahogyan már nevén tud nevezni...így lett ez az album, melyben a Szófia alszik, fürdik, tikk-takk...:-)
Íme Mami műremeke, eme kézzel készített hímzett kelme, melyen ded termete jelenik majd meg. Sajnos Mami keze izgalomtól remegett, így ez a kép kicsit homályosabb lett. De amint Papa falra felszerelte, újból le lesz fényképezve.
S végül a torta is betöltötte a szerepét, s Szófia kente szépen szerteszét! Ahogy azt egy 1 éveshez illik! :-)
Még mielőtt...
Köszönettel: A Papa
2007. szeptember 29.
2007. szeptember 26.
2007. szeptember 22.
Körteszezon
Ma megint vittünk egy nagy szatyor körtét a hajléktalanoknak.
Amikor megálltunk a hajléktalanszálló előtt, mondtam a Tamásnak, hogy olyan sz*rul érzem magam mindig, amikor ide hozok valamit. Neki az volt a véleménye, hogy nem kéne így éreznem, hiszen ezzel jót teszek.
Hát nem tudom. Én egyáltalán nem érzem magam fasza csávónak attól, hogy mindig csak olyankor jutnak eszembe a hajléktalanok, amikor nekünk is sok van valamiből. És az csak egy dolog, hogy én az egészséges körtéket, amiket már nem tudok kinek odaadni, inkább nekik viszem, minthogy pálinka legyen belőlük.
Tudom, hogy sok embernek eszébe sem jutnak, de én mégis szégyellem magam amiatt, hogy nekem is csak ilyenkor.
És amikor egy-egy alkalommal beállítok az odaadnivalóval, megkérdezem, hogy elfogadják-e, és minden megfáradt, elgyötört arc egy pillanat alatt kivirul, és a "Hát persze! Nagyon köszönjük!" után szinte rohannak a szatyorért, mintha félnének attól, hogy meggondolom magam, nahát olyankor összeszorul a szívem és sírni tudnék a tudattól, hogy milyen sokat jelent nekik az, ami nekem olyan keveset...
2007. szeptember 19.
2007. szeptember 18.
2007. szeptember 12.
Járássegítő
Egy-két hónapja szóba került, hogy Szófia esetleg kapna egy ilyen szerkentyűt. Aztán valahogy elfelejtődött. Ő pedig nagyon leleményesen megoldotta magának a járássegítést:
a konyhakövön szép komótosan végigtolja maga előtt a gumidugós talpú sámlit, a filcestalpú Ikeás fellépőt vagy támaszként húzza maga mellett a félig tele Pí-vizes kannát. Ezek voltak eddig.
A legújabb járássegítő módszere pedig, hogy odaáll a fiókos konyhaszekrényhez, megkapaszkodik a neki mellmagasságban lévő fiók fogantyújában, és kihúzza, majd betolja, így lépeget vele előre-hátra.
Nagy előnye ezeknek a rögtönzött járássegítőknek, hogy a gyerek olyan tempóban tolja és kíséri, ami neki a legkényelmesebb, és még véletlenül sem fordulhat elő, hogy hirtelen megindul a gépezet (az eddigiek megismerteknél legalábbis ezt tapasztaltuk), a gyerek pedig még mielőtt észrevenné, jól hasravágódik...
Nesze nektek, járássegítő, játékgyárosok :-)
2007. szeptember 8.
Halászó, vadászó és gyűjtögető életmód
Nyuszifül
Szófia! Bocsánat! :-)
2007. szeptember 4.
Szófia születésnapja
Forrócsoki 2.
1. Ez az, ami istenverte módon átkozottul szétmarta a pofázmányomat
2. Ez az, ami sokkal embertpróbálóbb, mint a házipálesz, melyben a kicsi hegyes ázott évekig
3. Ez az, amitől a beesett szemek is kidüllednek
Amúgy tényleg nagyon jó, bár én nem bírtam meginni belőle csak egy fél bögrével (hiába no, nálunk Viki a keményebb ezen a téren), s azután is csuklottam és levegőért kapkodtam (forró és kegyetlenül mar egyszerre...annyira, hogy lanygosan is forró), ajánlom minden ínyencnek, aki önként taszítja magát a nyomorba egy kis élvezet kedvéért!
mostantól kicsit
Forrócsoki
A recept Joanne Harris A francia konyha című recepteskönyvéből való, Vianne fűszeres forró csokoládéja a címe.
Rövidke történet a recept előtt:
Mielőtt a csokoládé eljutott volna hozzánk Dél-Amerikából, az aztékok vallási ünnepeiken kakaóitalt ittak borssal és csilivel ízesítve. Később, ahogy a kakaóital egyre elterjedtebb lett Európában, cukrot és tejet adtak hozzá, hogy édesítsék a keserű ízt. Az erős fűszerekre többé nem volt szükség.
6 személyre
400 ml zsíros tej
fél vaníliarúd hosszában félbevágva
fél rúd fahéj
1 csípős csilipaprika félbevágva, kimagozva
100 gr étcsokoládé (70 % kakaótartalommal)
finomítatlan barnacukor ízesítéshet (ezt én kihagyom)
tejszínhab, csokoládéreszelék, konyak vagy Amaretto a tálaláshoz
Öntsük a tejet egy edénybe, adjuk hozzá a vaníliarudat, a fahéjat, a kimagozott csilipaprikát és kis lángon forraljuk 1 percig.
Reszeljük bele a csokoládét, és addig keverjük, amíg elolvad. Ha muszáj, adjunk hozzá cukrot, de jobb, ha nem teszünk bele. Vegyül le a lángról, és hagyjuk 10 percig állni, majd vegyük ki belőle a fűszereket, tegyük vissza a lángra és lassan melegítsük forráspontig.
Nagy bögrében tálaljuk, tejszínhabbal, csokoládéreszelékkel és egy kis konyakkal (én ezt is kihagyom)
Na szóval, ittam kábé másfél decit belőle, és azóta 40 foknak érzem a 21-et :-)
Persze tudom én, hogy egy fél kávéskanál natúr csilipor direkt szájba helyezésének is hasonló melegítő hatása lett volna, de hát akkor hol maradna az elkészítés és iszogatás élvezete?
Mindenesetre ha volt valakinek rajtam kívül nagyon fázós éjszakája, az most jöhet meginni a csilis-csokis maradékot :-)
Szombaton gombászni voltunk
Némi kocsikázás és egy kevés gyaloglás után (a háttérben álló autó nem a miénk, annak a gazdái nem kerültek elő az ottlétünk ideje alatt) megérkeztünk a "bázisra":
addig mi, vagyis a női szakasz, elindultunk, hogy kicsit körbeszimatoljunk a környéken.
Szófia persze Csucsu-háton tette meg az utat :-)
aholis miután egyetlen jelentkezőként megmásztam a köveket, lefelejövet észrevettem a serpenyőnyi csigalenyomatot.
aztán mi jöttünk is haza, mert Mazsolkának alvásidővolt.
Szófia (is) nagyon jól érezte magát az erdőben. Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy az ott töltött kb. 3 órából kb. kettőt végigácsorgott a padok mellett. Ebbe a két óra padok mellett ácsorgásba pedig nagyon sokminden belefért, mint pl. zöldség-gyümölcs ki- és berámolás, hajigálás és kóstolgatás, kenyérmajszolás, paradicsomtrancsírozás, sülthagymaevészet, fólia- és papírtépkedés, avarkóstolgatás, ágacskatördelés, és a többi, ami egy 11 hónapos erdőjáró életébe belefér.
Szép napunk volt, köszönjük Csucsuéknak, hogy velük tarthattunk!
2007. szeptember 2.
Szófia nem aprózza el
2007. szeptember 1.
Dédiéknél - látogatás Gyömrőn
3 az 1 ellen. Szófia mozgékony gyerek... :-)
Állatságok
Gyanítom a kecske is Szófiát, mert a kezdeti óvatlanság után már nem adta szarvait a Gyermek kezébe...
Szófia nagyon élvezte, megnéztük még a jegesmedvéket és a fókákat is, de míg előzöek egyáltalán nem, utóbbiak annál inkább jöttek-mentek, így róluk nem készült sztárfotó. Ja, majd' elfelejtettem, a zsiráfokat, akik ugyancsak tetszhettek, de sehogy nem értette, hogy hol a végük...pedig majd hanyattesett a Mami karjában, annyira kereste... :-)
Bakonycsernye cowgirl menni Budapest
Erről nekem Mr. Buckethead jutott eszembe, persze kicsit távoli az asszociáció. Természetesen fintorogtunk is:
Egy szó, mint száz, a leány jól érezte magát a lakásban, nem okozott különösebb gondot a klíma- és környezetváltozás (28 fok bent, zaj kint...)
Happening Band
Persze a végső megoldást a torpedó visszavonulása jelentette a bázisra:
Jól éreztük magunkat, Szófiának is megvolt a kilométer, a zenekar legközelebbi fellépése a móri Bornapok alkalmával lesz október első hétvégéjén. Mi ott leszünk! :-)
