A mai nap fénypontja számomra a Temperamentumok című előadás volt. Karkus Ottó volt az előadó, akiről idáig én még nem hallottam. Az előadásról érkező hírlevélben viszont szó van az Ébredj a nappal című bemutatófilmjéről is, aminek (ha ezt a postot befejeztem) utána is nézek a neten.
Nagyon érintőlegesen, amennyi kb. egy órába belefér, volt szó a négyféle temperamentumról, nagyon szemléletes, sokszor vicces példákkal, és a temperamentumok által produkált düh-típusokról (ez a kombináció így nem hangzott el, csak tőlem most), valamint a düh-reakciók lehetséges kezelési módjáról. Hihetetlen, hogy egy óra alatt is mennyi új információt tudnak az ember fejébe tölteni. Mostanában amúgy is még a szokásosnál is jobban el vagyok foglalva azzal, hogy hogyan tudok tovább fejlődni, hogyan lehetek jobb, sokkal jobb, mert sajnos messze nem tartok ott, ahol szeretnék... :-( Leginkább persze Szófia miatt foglalkoztatnak ezek a dolgok mostanság, s egy csomó megfogalmazott és meg nem fogalmazott kérdésemre választ kaptam ma. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem elmenni az előadásra.
Köszönet érte az Aranyalmafa Waldorf Alapítványnak!
Szófia számára a nap fénypontja az előadás utáni vásárlás volt, kapott ugyanis egy biciklit. Egy icipicit nagy még neki, de a lába és az alsó állású pedál közti hézagot kipótoljuk majd egy fatömbbel (így láttuk másoknál itt a faluban :-). Na, az egész úgy volt, hogy egyelőre csak meg akartam nézni. Aztán beálltunk az áruházi parkolóba, odakocogtunk a kint leláncolt biciklikhez, és Szófia felült (kis segítségemmel) a már a múltkori alkalommal kiszemelt zsiráfosra, a legkissebb biciklire a sorban. Úgy ült rajta, mint aki oda született, és teljesen down hilles, crossos mozdulatokat produkált. Én nem tudom, hogy ezt honnan szedte, mert az odáig O.K., hogy én fiatalabb koromban jártam hegyi bicikliversenyekre. De ennyire nem lehet benne a vérében! Vagy mégis?...
Bementünk tehát a boltba megkérdezni, hogy hogyan lehet hozzájutni, a kiszemelt példányhoz. Hívtak nekünk egy kedves fiatalembert, aki odavezetett minket a biciklispolchoz, majd itt következett Szófia számára a következő ámulás, mert a fiatalember targoncával leszedett egy raklapot, ami teli volt bringákkal. Kiválasztottunk egyet, aztán beraktuk a bevásárlókocsiba, és Szófia ott ücsörgött rajta amíg ki nem fizettük. Itthon még fürdés előtt és után is meg kellett csodálni a járgányt, az utcai főpróba pedig holnap délután lesz esedékes.

Készítettem a Művésznőről pár képet ma délután - még mielőtt nekiállt volna összeszedni a döglött csimbókokat (nálunk így nevezik a cserebogarat) az udvaron. Engem különösebben nem zavar, örülök, hogy nem fél, és nem irtózik - bár az élő példányoktól kicsit tart, de azért azokat is kéri a kezébe. Amúgy múltkor meg a járdán összeszáradt földigilisztákat szedegette, hát a csimbókok azért azoknál egy fokkal jobbak... (szerintem)

Kisautós sapis képek (ez az az autó, amin már csak kucorogni tud, ehelyett lett a bicikli):

Csúszdás képek: