A győri 1959-ben vadasparknak indult, akkor még egy másik helyszínen, amit aztán elmosott a Duna, s a megmaradt állatokkal a mostani helyre költöztek. Idővel bővültek mindenféle egzotikusnak mondott állatokkal is, s nagy huzavona után végül úgy néz ki, hogy az állatkert maradhat. Nyilván sok ember örömére is, mert egy ilyen sima vasárnap délelőttön is nagyon sok kis- és nagygyereket elhoztak a szülei állatnézegetőbe (de valahogy mégsem tűnt túlzsúfoltnak a terület).
Mi így indultunk neki az útnak. A kendő egyelőre jó választásnak tűnt, mert egyrészt a kicsit még hűvösebb árnyékos helyeken jártunkban melengette Szófia hátát, másrészt nem volt konfliktus amiatt, hogy legyen-e vagy ne legyen pocsolyába lépkedés (gumicsizma ugyanis éppen nem volt nálunk).
Miután túlvoltunk egy rakat majmon, teknőcön és terráriumon, eszünkbe jutott végre, hogy fényképezkedni is kéne.
A pelikánok itt jól belesimulnak a háttérbe, úgyhogy inkább mi lettünk a fotón a fő attrakció.
A pelikánok után néztük meg a sokat emlegetett oroszlánt, aki nyilván éppen jóllakott volt, mert csak hevert a fűben (szegény). Volt még két tábor pávián, és muflonok. Aztán tevék, és lámák, amikhez nem mertünk közel menni, nehogy szemköztköpjenek minket a nagy barátkozásban.
Közben volt a pónilovaglás, amiről már tettem fel képeket.
Aztán jöttek az őzek, szarvasok, akiket lehetett (volna) etetni és simogatni.
Szófia itt nekiállt önállóskodni: karjára kanyarította a számára méretes kistáskát (mint valami retikült, de hogy ezt honnan látta?!, én ugyanis ilyet és így nem hordok!!!), és elvegyült a sétáló tömegben...
Megcirógatta a baribárányokat, majd elfele jövet elkezdett spontán bégetni. Ez annyira jópofa volt, hogy elfelejtettük megörökíteni.
Kicsit szusszant egyet a cicin,
Aztán még megnézegették egymást egész közelről a zsiráffal, aki tőlünk hiába várta a zoocsemegét, Tamás ugyanis már a bejáratnál kijelentette, hogy mi nem veszünk ilyet, mert nem akarja rászoktatni a gyereket az állatok etetésére, és nem volt apelláta. :-(Így maradt a szagolgatás és a nyálcsorgatás.
Visszafeléjövet láttunk medvéket, vidrákat, mindenféle baglyokat és trópusi madarakat.
Az állatkertezés végére hagytuk a bejáratnál lévő kisállatsimogatót ezekkel a barátságos malacokkal,
kecskékel (itt éppen mamakecske pocijában lévő kiskecske lett megsimogatva),
akikkel Szófia igyekezett szóba elegyedni,
és a le nem fotózott egykoron húsvéti nyulakkal. 
kecskékel (itt éppen mamakecske pocijában lévő kiskecske lett megsimogatva),akikkel Szófia igyekezett szóba elegyedni,
és a le nem fotózott egykoron húsvéti nyulakkal.Na, ez most már tényleg a vége:
5 megjegyzés:
Jó lehetett!
És azok a pelikánok nem flamingók véletlenül? :-P
Ja, és a kendőtök is gyönyörű!
Lívi, én megmondtam előre, hogy jól belesimultak! :-)))))))))
Hát persze, hogy flamingók! Nemtommér, ott is következetesen pelikánoztam őket, pedig tudom ám, hogy mi micsoda ;-)
Köszi a kendőt, Didy Jakob. 4.20 "csak" de mindenre elég, ami nekünk kell :-) Színeiben szerintem ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló, mint a te egyik jelölted, a CR. Igaz, nem olyan csupadvidám színű, mint ami végül a te választottad lett :-), de nagyon szeretjük (pedig de sokáig -vszleg kényelmi okokból-kendő"ellenes" voltam, most meg mást már nem is használok...)
Na, nem is gondoltam, hogy így rákattantál a kendőre, pedig te is nagy ergos voltál, akárcsak én ;-)
Madártan: olyan vicces, szerintem engem is hülyének néz, aki időnként hallja, amit Bobónak beszélek. Merthogy ő ugye a papa(=papagáj) szót a madarakra használja. És amikor galambokat lát, kiabál, hogy !Ott a papa! Ott a papa!" Én meg rendszerint reflexből így nyugtázom: "Igen, ott a papagáj" :-DDDDDD
Tényleg érdekes ez a kendő vs. Ergo dolog. Azt tudod, hogy miért változott meg a preferenciád? Mi azóta is az Ergót kapjuk elő, ha valami kell. Ha ennek fényében esetleg el akarnátok adni az Ergót, akkor szólj, lehet, hogy tudok érdeklődőt.
Valami miatt sokan szokták a pelikánt és a flamingót keverni (így ahogy te most, hogy hirtelen a másik jön az ember szájára), vajon miért pont ezt a kettőt?
Hááát, azt nem tudom én sem, hogy végül miért lett a kendő a kedvencem, hiszen olyan sokáig mindent akartam inkább, csak kendőt ne, mert az macera. Most meg, ha újra kezdeném, vszleg csak kendőt használnék.
Zsanett, egyelőre nem terveztük eladni, mert ha egyszercsak lesz(nek) tesó(k), akkor a férfiembernek jól jöhet még az Ergo:-) De ha eladás mellett döntünk, akkor mindenképpen szólni fogok :-)
Nem is tudtam, hogy mások is keverik ezt a kettőt. Ezek szerint hozom az átlagot :-)
Megjegyzés küldése