2008. március 29.
2008. március 28.
Cini-cini muzsika
ti ti muzita
tátó
jobba baja
tuto
hededú
Ezt mindenki ismeri, de azér' mégis:
Cini-cini muzsika,
táncol a ki Szófia,
jobbra dül meg balra dül,
tücsök koma hegedül.
tátó
jobba baja
tuto
hededú
Ezt mindenki ismeri, de azér' mégis:
Cini-cini muzsika,
táncol a ki Szófia,
jobbra dül meg balra dül,
tücsök koma hegedül.
2008. március 27.
Öröm
Ha az ember javarészt otthon van a gyerekével már másfél éve, akkor olyan kis dolgoknak is tud örülni, hogy a gyereke reggelire az általa tavaly saját, permetezetlen fáról szedett, magozott, lefagyasztott, majd az adott nap reggelén kislábasban gáz fölött megmelegített és kevés mézzel öszekevert meggyet fogyasztotta reggelire.
2008. március 18.
Beleugrott a majom a vízbe. Másodszor is.
Először kábé 3 hete, amikor Szófia elkísért a kozmetikába (szőrtelenedni).
(Mostanában ha lehet inkább délelőttre teszem a konkrét programokat, mert időnként elcsúszik az alvás, meg a hossza is változó, így délutánra nem nagyon tervezek, ha nem feltétlenül szükséges. Délelőtt meg ugye senki nem ér rá gyerekezni és ezért van, hogy mostanában mindenhová együtt megyünk.)
Szóval mentünk a kozmetikába együtt, kicsit izgultam, hogy mi és hogyan lesz, tudok-e viszonylag nyugodtan szőrtelenedni, vagy a kölök után kell futkározni és jobb belátásra bírni. Már bánom is, hogy nem bíztam benne jobban. Ugyanis majdnem végig az ölemben, vagy mellettem ült, vagy ácsorgott mellettem a földön és pakolászta a gyantázóskellékeket. Fél órán át egyszer sem kerültem még csak infarktusközeli állapotba sem. Ja, és nem azért fél óra, mert előtte yetiként szeltem az utcákat és ennyi ideig tartott volna a yetiszőr megtépázása, hanem mert Szófia igyekezett segítgeni a Gyöngyi néninek, és ez egy kicsit visszavett a tépéssebességből.
Ma reggel pedig fodrásznál voltunk, először Szófia nyíratkozott. Kicsit fejkapkodós volt, mert minden érdekelte és mindent kommentálni kellett, de végül mindkét füle a helyén maradt és a frizurája is nagyjából egyenletes lett :-) Eután következett a mama hajmosása és nyíraktozása, aminek az idejét Szófia szopizással, sétafikálással, fiókhúzogatással, gumihurcolással, nézelődéssel és általános kommentálással töltötte.
Szerencsére mindkét helyen jól fogadták, nem néztek rám gyilkos tekintettel, amiért beállítottam egy másfél évessel, és ezzel 'hátráltattam' a munkájukat.
És hát ezentúl a Most ugrik a majom a vízbe! felkiáltást sem kell többé hangoztatnom, hiszen bebizonyosodott, hogy ezzel a kölökkel lehet ilyen helyekre menni.
Csak amit fentebb is írtam, az bánt egy kicsit, hogy már megint nem bíztam Benne, és nem az volt bennem alapból, hogy igen, vele lehet, mert ő születésénél fogva jó, hanem attól féltem, hogy micsoda nehézségeket fog majd jelenteni az ottléte. Jaj, kicsi Szófiám, a mamának nagyon sokat kell még tanulnia Tőled!
(Mostanában ha lehet inkább délelőttre teszem a konkrét programokat, mert időnként elcsúszik az alvás, meg a hossza is változó, így délutánra nem nagyon tervezek, ha nem feltétlenül szükséges. Délelőtt meg ugye senki nem ér rá gyerekezni és ezért van, hogy mostanában mindenhová együtt megyünk.)
Szóval mentünk a kozmetikába együtt, kicsit izgultam, hogy mi és hogyan lesz, tudok-e viszonylag nyugodtan szőrtelenedni, vagy a kölök után kell futkározni és jobb belátásra bírni. Már bánom is, hogy nem bíztam benne jobban. Ugyanis majdnem végig az ölemben, vagy mellettem ült, vagy ácsorgott mellettem a földön és pakolászta a gyantázóskellékeket. Fél órán át egyszer sem kerültem még csak infarktusközeli állapotba sem. Ja, és nem azért fél óra, mert előtte yetiként szeltem az utcákat és ennyi ideig tartott volna a yetiszőr megtépázása, hanem mert Szófia igyekezett segítgeni a Gyöngyi néninek, és ez egy kicsit visszavett a tépéssebességből.
Ma reggel pedig fodrásznál voltunk, először Szófia nyíratkozott. Kicsit fejkapkodós volt, mert minden érdekelte és mindent kommentálni kellett, de végül mindkét füle a helyén maradt és a frizurája is nagyjából egyenletes lett :-) Eután következett a mama hajmosása és nyíraktozása, aminek az idejét Szófia szopizással, sétafikálással, fiókhúzogatással, gumihurcolással, nézelődéssel és általános kommentálással töltötte.
Szerencsére mindkét helyen jól fogadták, nem néztek rám gyilkos tekintettel, amiért beállítottam egy másfél évessel, és ezzel 'hátráltattam' a munkájukat.
És hát ezentúl a Most ugrik a majom a vízbe! felkiáltást sem kell többé hangoztatnom, hiszen bebizonyosodott, hogy ezzel a kölökkel lehet ilyen helyekre menni.
Csak amit fentebb is írtam, az bánt egy kicsit, hogy már megint nem bíztam Benne, és nem az volt bennem alapból, hogy igen, vele lehet, mert ő születésénél fogva jó, hanem attól féltem, hogy micsoda nehézségeket fog majd jelenteni az ottléte. Jaj, kicsi Szófiám, a mamának nagyon sokat kell még tanulnia Tőled!
2008. március 15.
Az első önállóan elkezdett és végigmondott versike
hajó ádudá
kapitá
kijábá
tómbitá
jupp
Aki nem is merte fel, annak itt az eredetije (Ringatón tanultuk egyébként, és hintáztatós):
(Liccs-loccs, liccs-loccs)
Megy a hajó a Dunán,
lemaradt a kapitány,
kiabál, trombitál,
de a hajó meg nem áll.
Zsupsz.
kapitá
kijábá
tómbitá
jupp
Aki nem is merte fel, annak itt az eredetije (Ringatón tanultuk egyébként, és hintáztatós):
(Liccs-loccs, liccs-loccs)
Megy a hajó a Dunán,
lemaradt a kapitány,
kiabál, trombitál,
de a hajó meg nem áll.
Zsupsz.
2008. március 12.
Ezek olyan szép képek! Főleg a másodiktól majdnem elbőgtem magam. Talán a kontraszt, vagy mittudomén...
Innen valók.
2008. március 11.
2008. március 10.
és a boltból a kockás szövetszatyrával hazafele igyekvő, vastag szemüvegüvegű bácsi megáll mellette, és nagyon kedvesen rámosolyog és megszólítja, hogy "Hát, szia, haver!" akkor azér' grrrrr!!!....
2008. március 6.
Reklamáció
Napok óta nincs éjszakai bilizés. Nem azért, mert nincs pisilés, hanem mert abban a pillanatban, ahogy lehúzom a Művésznő pizsamanadrágját, és a bili fölé tartom, elkezd fennhangon relkamálni, hogy "Nem, nem!" és "Vé, vé!", vagyis hogy nem akar a bilibe pisilni, hanem vonuljunk ki éjnek évadján a fürdőszobába és ültessem rá a wc-re.
Így nekem picit kényelmetlenebb, mert csak egyszerűbb volt az ágy szélére ülve megpisiltetni, aztán villámgyorsan visszaaltatni, mint kikocogni a hűvös fürdőszobába, ahol aztán kicsit magához tér az ablakon beszűrődő fényektől és a friss levegőtől, és az ágyba visszatérés után karattyol még vagy negyed órát, mielőtt visszaalszik.
De mégis, olyan jópofa, és olyan édes, ahogy reklamál :-)
Így nekem picit kényelmetlenebb, mert csak egyszerűbb volt az ágy szélére ülve megpisiltetni, aztán villámgyorsan visszaaltatni, mint kikocogni a hűvös fürdőszobába, ahol aztán kicsit magához tér az ablakon beszűrődő fényektől és a friss levegőtől, és az ágyba visszatérés után karattyol még vagy negyed órát, mielőtt visszaalszik.
De mégis, olyan jópofa, és olyan édes, ahogy reklamál :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
