Szófia

2008-06-24T11:39:00.001+02:00

Vége az első résznek.

Csendélet - mosás után

2008-06-03T18:44:00.004+02:00

Aholis a pudingos Kisegér mellé még felsorakozott a lekváros Kigagiga (Csigabiga), a farkát almalébe lógató Róka és a tegnapelőtti jégeső utáni pocsolyában magát megáztató Cica.

Hát...

2008-06-02T16:08:00.001+02:00

... végülis nincs ebben semmi rossz, de amikor egy 12 éves (magyarországon élő, magyar anyanyelvű) fiúcska úgy szólítja és emlegeti a szüleit, hogy muter meg vater, akkor én csak lesek... Vagy csak simán lemaradtam valahol?

Egér a mosógépben!!!

2008-06-02T14:34:00.006+02:00

Tegnap délután elkényeztettük magunkat és főztünk egy kis vasárnapi (Alnatura csokis) pudingot.
A Kisegér is nagy szorgalommal segített mind a főzésben, mind az elfogyasztásban. De mivel elfelejtett előkét kötni, és egyébként is nagyon mohón evett, összepudingozta az arcát, fülét, hasát, lábait.
Mondtam Szófiának, hogy itt nincs mese, ezt az egeret ki kell mosni. És itt részemről le is lett zárva ez a dolog, igazából el is feledkeztem róla.
Este aztán, fürdés közben ezt láttam a kádból:

A Kisegér végtelen türelemmel és nyugalommal feküdt a mosógépben (gondolom már délután óta) és várta saját maga kimosását.

W.S. A Paprikajancsi szerenádja - ez olyan szép!

2008-05-31T23:03:00.003+02:00

"Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe,
száll s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc."

Móri Karika - I did it!

2008-05-31T21:43:00.019+02:00

Hogy megcsináltam, az ahhoz képest nem olyan nagy szám, hogy mondjuk 2001-ben és 2003-ban végigtekertem (szintidőn belül) a Duna maraton távját, ami a Budai vártól a Visegrádi várig a Pilisen keresztül, profiknak 100 km, hobbisoknak 75 km. Természetesen én a hobbi kategóriában indultam mindkétszer, de így is rendesen lógott a belem a végére.
Nagy szerelmem a bringázás, s az utóbbi években nagyon keveset hódolhattam neki. Bántam is, de igazából elfogadtam a helyzetet, s úgy gondoltam, hogy majd ha Szófia már valamivel nagyobb lesz, és nem szopizik, akkor elkezdem újra az edzéseket és esetleg a teljesítménytúrákon való résztvételt.

Múlt hét pénteken este, amikor a gyereknapi műsor után kutattam Mór honlapján, találtam rá a Móri Karika versenykiírására. Hosszú táv 110 km, akármennyire résztvevőkímélő is a terep, ez azért nem fog menni, rövid táv 60 km. Na, erre még van esélyem, gondoltam.
Megszerveztem az elmúlt hétre 3 olyan alkalmat, amikor Szófiát kedves ismerősök felügyelték, én pedig elmentem edzőkörökre, két 30-asra, aztán egy 50-esre, és bár ez nem dicsekednivaló felkészülés egy teljesítménytúrára, abban azért biztos voltam, hogy le tudom tekerni a távot, és még hogyha nem is leszek dobogós helyezett, azért szintidőn belül teljesítek majd.

Ma reggel aztán összeszedtünk magunkat, nekem jó sok víz, sisak, kesztyű, szemüveg, pumpa, pótbelső, és pár müzliszelet, Szófiának enni-innivaló, váltásruha, játékok. Fél órával az indítás előtt értünk Mórra, eddigre a résztvevők nagy része már túl volt a nevezésen. Nem volt túl nagy a tolongás; tavaly kb. 50-en indultak, szerintem az idén sem sokkal többen. Én is kapacitáltam a hét folyamán pár biciklis ismerősömet, de mindenkinek dolga volt :-(
Bár biztos voltam benne, hogy rendben lesz minden, izgultam azért kicsit. Hisz olyan régen voltam már ilyen rendezvényen!
Szófiával jó előre megbeszéltem, hogy nekem mi lesz a programom, és hogy ki fog vigyázni rá. Tegnap estére már kívülről fújta az adatokat, hogy a mama biciklizni megy, és hogy addig ő majd a Danival fog játszani Móron :-)
Kicsit mégis nehezen engedett el, a nevezőasztalhoz is úgy mentem, hogy a karomban tartottam, meg még utána is egy jó darabig. Amúgy külső szemlélő szerint jó erősen csimpaszkodhatott. Ezt onnan gondolom, hogy miközben a nevezést rendeztük, odajött az orvosi ügyeletes srác és megkérdezte, hogy hozza-e a versenyre autóval utánam a gyereket :-)

Itt a rajt előtti utolsó szopi közben készült rólunk egy kép:

9.45 Felsorakozva a rajtvonalnál, aztán indulás:

Mint írtam fentebb, nem voltam "túl felkészült", de magamban úgy gondoltam, hogy azért egy középmezőnyt sikerül majd tartanom.

Hát nem így volt :-(

Már az első 10 km-en úgy lemaradtam a többiektől, hogy alig voltak páran mögöttem.

Oké, oké, hogy teljesítménytekerés, de mégis. El voltam kenődve kicsit.

Aztán elkeztem átgondolni magamban, hogy miért is van ez így.

És a következőkkel magyaráztam a 'lassúságomat':

1/ Itt van még mindig az a + 8 kiló, amit cipelek magamon, és ez nyom azért valamit a latban (egyébként jó, hogy már csak 8, mert egy éve még 16 volt... jaj!)

2/ A bringám külsője abszolút terepre lett tervezve, jó vastag bordákkal, amik tapadnak az úthoz, hogy minél kevésbé lehessen megcsúszni vele. Ez azért jócskán lassítja aszfalton is a haladást. Ja, és nem is országúti, vékonykerekú bringám van, hanem mtb. Még ha aluvázas, akkor is, azért ez egy más kategória.

3/ Biztos számít az is, hogy már kb. két éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem, sőt ha jól átgondolom, 4 óránál többet egyhuzamban nem aludtam azóta. Ti. már a várandósságnak kb. a felétől sokszor és sokat voltam fent éjszakánként (akárcsak minden más várandós).

4/ 20 hónapja szoptatok, ráadásul igény szerint, éjjel-nappal; azért ezt biztos nem sok versenyzőtársam mondhatja el magáról (a pasik főleg nem ;-)

5/ És hát ugye a 3 edzés, amit sikerült beszorítanom ebbe az egy hétbe, az nem túl sok...

Hát ennyi. Összeszedtem a miérteket és bánja fene, égő vagy nem, ez van. Végülis tényleg a táv teljesítése a lényeg. Meg hogy van végre lehetőségem újból bringázni egy kicsit. Ezeken és ilyesmiken morfondíroztam, miközben lassacskán fogytak a kilométerek. F.csurgóról ki sem érve találkoztam szembe a már visszafelé haladó élmezőnnyel, akik nyilván a 110-es távra neveztek egyébként.

Kincsesbányán volt az egyetlen ellenőrzőpont, és egyben firssítőállomás.

Már messziről látszódott az út közepén álló, piros-fehér-zöld zászlót lengető fiú, aki beterelte az érkezőket az árnyékba, az itatóhoz.

És csak amikor megálltam, esett le a tantusz, hogy nyilvánvalóan a Cortextől jöttek ki segédkezni az ellenőrzőpontra. Nagy meglepetés volt ez számomra, mert bár egyszer sem gondoltam végig, de valahogy úgy állt össze a fejemben a kép, hogy a résztvevők befizetik a nevezési díjaikat, és a verseny végeztével az összeg átvándorol a Cortex - Agysérültekért Alapítvány számlájára, aztán aviszonlátásra.

Az agysérültek pedig ott voltak szemtől szemben és sürögtek-forogtak az éppen beérkező versenyzők körül: kedvesen köszöntöttek, és nagyon nagy lelkesedéssel szolgáltak ki minket vízzel, töltötték újra a vizespoharakat, a kulacsokat, kínálták a müzliszleteket és pecsételtek a könyvecskéinkbe.

Már magában ez a személyes kapcsolat is elég meglepő és megható esemény volt számomra. Aztán amikor indulni készültem, még kedvesen jó tekerést kívántak. Megköszöntem, és amikor már lendültem fel a bringára, az egyik lány, aki akkor éppen a napernyő alatt üldögélt, utánam szólt még, hogy "Sok erőt!" Hát. Annyira sok szeretettel, őszinteséggel és mosollyal a hangjában mondta ezt, hogy teljesen szíven talált vele. Elkezdtek potyogni a könnyeim, és a következő 1-2 kilométert zokogva tettem meg. És valóban annyi erőt adott ezzel az egy mondatával ez a lány, hogy úgy éreztem, akár a Himalájára is fel tudnék most tekerni. Szóval jól kibőgtem magam, s közben folytattam a tekerést.

A visszaút további része elég nyugisan telt, már nem érdekelt, hogy ki van előttem és ki mögöttem.

Bodajkon meghallgattam a déli harangszót, aztán annyi esemény történt még, hogy sikerült belefutnom egy Zastava-találkozóba. Ezt akkor vettem észre, amikor már a negyedik Z. hajtott el mellettem. És még vagy húsz követte...

Előzetesen úgy számoltam, hogy kb. 3.5 óra alatt teljesítem majd a távot, és olyan negyed és fél kettő között fogok visszaérni Mórra. Végül aztán még 1 óra sem volt, amikor beértem a célba.

Az volt az egészben a poén, hogy előttem kb. fél perccel ért be a 110-es táv első három befutója.

A 60-asok nagyrésze már rég megérkezett és szétszóródott vagy hazament, úgyhogy megérkezett a három fiú, aztán rögtön utánuk én. Danika pedig odakiáltott nagy lelkesedéssel, hogy "Viki, a negyedik vagy!" Vicces volt nagyon, mondtam neki, hogy hát igen, ez most tényleg úgy néz ki, hogy negyedik vagyok, csakhogy ők hárman épp a 110-es szakaszról értek vissza (és ezért minden elismerésem) én pedig a 60-asról :-)

A biztonság kedvéért szóltam a beérkeztető asztalnál, hogy én a 60-as távról érkeztem. Viccelődtünk ezen még egy kicsit: mondta az ott ülő fiú, hogy gondolta, bár ki tudja, hiszen vannak még csodák, hátha beálltam szélárnyékba a 110-es élboly mögé és végigtekertem velük a távot :-)

Hát most nem, de talán majd egy-két év múlva arra is sor kerülhet...

És akkor jöjjenek a további fotók:

Befutó (előttem a 110-es dobogósok):

Szófia egyik kedvenc időtöltése mostanában: a szemüvegemet próbálgatja:

Az én kedvemért tartottunk még egy kis (egy óra) pihenőt a parkban:

...ami hát persze, hogy szopival kezdődött:

Cortexesek, már Móron:

Amíg ettem és regenerálódtam, Szófia és Icuék még parkoztak kicsit:

Igyenvíz és Cortexesek:

Köszönet a családnak (Csucsu, Icu, Danika) és a barátoknak (Edit és Rúfusz) Szófia szakszerű szórakoztatásáért; Orosz Zsoltnak, Gyengési Gábornak és Mórnak a szervezésért; a Cortexeseknek a lelkes segítségért; az égieknek a klassz időért;

Szófiának pedig azért, hogy elkísért, hogy szopival búcsúztatott és várt és hogy szurkolt nekem :-)

Mostanában sokat vendégeskedünk a Kovács dédiéknél

2008-05-31T21:33:00.006+02:00

Én kis kertettemből a "Szél, szél, fújdogálja" Dédi ölében:

Dédi virágot kap:

Sanyi bátya ölében morcosan:

És kiszabadulva kevésbé morcosan:

Bett...

2008-05-28T13:18:00.003+02:00

Van az a kis játék Ringatón, hogy

Hogyan beszélgetnek? vagy Mit mondanak a békáka vízparton?
Azt mondják, hogy:
-Mit varrrrrrrrsz?
-Papucsot-csot-csot-csot....
-Kinek-kinek-kinek-nek-nek-nek..?
- Egy gyönyörű, csillagszemű kislánynak-nak-nak-nak...
(én speckó neki ezt a verziót találtam ki, ezt a csillagszeműset)
stb.

Na, mi ugye mostanában sokat járunk ki a tóra, és mindig van szerencsénk meghallgatni, ahogyan a békák brekegnek a nádasban.
Szófia ezt úgy mondja, hogy Bettttt! vagy Beti! (vagyis brekk vagy breki).

Vasárnapi gyereknapi Ringatón történt, hogy ültünk a szőnyegen és a foglalkozásvezető megkérdezte, hogy "Mit mondanak a békák a víparton?"
Szófia pedig azonnal bátran bekiabálta, hogy Betttttt! és nagyon elégedetten és büszkén mosolygott hozzá :-) Én meg persze, jól megdícsérgettem, hogy milyen ügyes... :-)

Bébiőr

2008-05-26T22:42:00.004+02:00

Na ez az, ami nekünk sose volt (és sose fordult meg a fejünkben, hogy kellene).
Hiszen nem kastélyban, vagy kúriában lakunk, hanem egy 85 m2-es házikóban. Ráadásul még csak nem is olyanban, ami egyetlen 85 méter hosszú és 1 méter széles folyosóból áll - mert akkor még azt mondanám, hogy O.K., talán ez már van akkora táv, hogy nem hallom meg a gyereket, ha felébred...
A másik meg, hogy mi a kezdetektől fogva egy szobában, és javarészt egy ágyban aludtunk Szófiával. Óóó, de jó is ez!!! Soha nem fogja megtudni, aki nem élte át!

Na de igazából azt akartam elmesélni, hogy hogyan működött annak idején az én beépített bébiőröm:
Szófia nem volt még két hónapos sem, amikor 4 nap 3 éjszakára beutaltak minket a megyei kórházba, mert volt egy kis epilepszia-szerű rohama (ami azóta sem) és kivizsgálták, és persze semmi rendellenességet nem találtak, minden rendben volt és van azóta is.
A lényeg, hogy mivel folytonos megfigyelés alatt állt, a nővérszobát körülvevő három üvegajtós babaszoba egyikében kapott egy ágyacskát. És mivel a nővérek csak a "betegeket" voltak hivatva monitorozni, a szülőket nem, ezért az anyukák az épület másik szárnyában kaptak éjszakára ágyat. Jaj!
Az épület úgy nézett ki, hogy belépve egy nagy aulába értünk. Jobbra volt egy csapóajtó, pár méter folyosó, aztán még egy csapóajtó, majd innen nyílt balra a nővérszoba, és abból az üvegfalú babaszobák. Ez eddig az aulától számítva ugye négy ajtó. Aulából balra megint csapóajtó folyosó, szobákkal, értelemszerűen szobaajtókkal, ez ugye plusz két ajtó. Összesen tehát hat ajtó választott el éjszakánként Szófiától, és hát hat ajtón át ember legyen a talpán, aki meghallja a babája felébredését.
Nagyon szépen kértem a nővéreket, ha Szófia ébred, ne hagyják sírni egy percig sem, bármikor, akárhányszor, jöjjenek és szóljanak és én megyek hozzá. Szerencsére nagyon együttműködőek voltak. Jöttek és szóltak - volna. Azonban egyszer sem volt olyan, hogy nekik kellett volna ébreszteniük. Az történt ugyanis, hogy egyszercsak felébredtem és már indultam is Szófiához, és a nővérekkel vagy az aulában, vagy a szülők szobáinak a folyosólyán, vagy még a saját hálószobámban, de már kifelé botorkálva futottam össze. És ők mindannyiszor csak annyit / olyasmit mondtak, hogy pont engem jöttek ébreszteni. Meg csodálkozó arcot vágtak, főleg a sokadik alkalom után.
És ez így ment a három éjszakán át, ahányszor csak Szófia felébredt.
Hát így működött az én veleszületett bébiőröm, az anyai ösztön...

Gyereknap

2008-05-26T04:11:00.005+02:00

Tegnap reggel bebuszoztunk Mórra gyereknapozni kicsit.

Buszjárat miatt jó korán érkeztünk, a legkorábbi programig is volt még jó fél óránk, úgyogy -mivel itthon nem volt időnk reggelizni - berohantunk egy boltba kifliért meg kefírért, amit az egyik parki padon fogyaszottunk el. Tök jó volt!

(((És amit eddig csak másoknál olvastam: a cigányok viszonyulása a gyerekhordozáshoz: Szófia a boltban kendőben csücsült a hátamon. A pénztárban álltunk, amikor bekocogott a boltba az egyik helyi cigánycsalád egyik idősebb férfitagja (amúgy nem nagyon szeretem őket, mert ez egy eléggé balhés család). Belépett az ajtón, felénk nézett és széles vigyorral közeledett a pénztár felé. Azt hittem, hogy a mögöttünk álló rokonára mosolyog. Nem is értettem, de nem foglalkoztam vele különösebben. Aztán fizettünk, elpakoltam és indultunk kifelé. Ő pedig csak nézte Szófiát, valamit beszélgetett is neki, meg odaintett és változatlanul majd kiesett a saját száján... Úgy általában is meg szoktak nézni minket az emberek, és sok-sok mosolyt kapunk, de ez most olyan nagyon más volt.)))

Na, ennyi a kitérő. Parki reggeli után díszmadárkiállítást volt a program. Meghallgattuk a csiripelést, és belenéztünk minden madár etetőtálkájába, hogy megvizsgáljuk, mit esznek. A legtöbben kölest ettek, néhányan kaptak salátalevelet és almát is.

Ezután kimentünk a parkba, ahol még alig lézengtek az emberek. Odaballagtunk a pávák ketrecéhez. Szerencsénk volt, mert a hím éppen széttárta a tollait (ez nagyon ritkán fordul elő), azánt a gaz, felugrott a másik (a nőstény) hátára, aki szegény nem győzött menekülni, és akit ezért mi nagyon sajnáltunk.

Pávák után elmentünk az egy darab kirakodós sátorhoz, ahol Szófia megkapta a sorrendben harmadik csodaszép szélforgóját, meg egy kismalac hűtőmágnest, egyébként pedig mindent kedvére összetapogathatott.

Ezután jött a parki tó, ahol hemzsegtek az aranyhalak. Leültünk a kövekre és a halakat bambultuk, miközben a mögöttünk lévő pavilonban a színházasok (Szegedi Mini Színház) készültek a Mátyás király-történetek előadására.

Ezután elballagtunk a kastélyba Ringatóra, ami érdeklődés hiányában majdnem elmaradt és ezúttal (sajnos) nem Irma tartotta.

Ringató után megint a park felé vettük az irányt, ahol eddigre már hemzsegtek a gyerekek (és a szüleik) (ah, a későnkelő városi népek ;-), ez persze csak vicc volt, mert tudom, hogy a későn vagy korán kelésre angyarészt születni is kell). Nem győztem Szófia után szaladgálni, mert minden kisgyerekhez, vagy csapathoz odacsapódott, és ment, amerre vitte az útja.

Menet közben mégegyszer végigtapogahtatta a bazárosok játékait.

Kísérletet tettünk rá, hogy megnézzünk legalább egy darabot a színházi előadásból, de persze Szófia még pici Mátyás király, és a budai kutyavásár, meg a gyedi bíró történetekhez. Pedig nagyon jópofa volt az előadás, szépek voltak a díszletek és a jelmezek.

Úgyhogy végül megint a tónál kötöttünk ki, ahol összefutottunk Szófia Lili barátnőjével, akivel együtt odaadták a halaknak a maradék kifliket. (Én meg közben hallgathattam az előadás :-)

Szófia pont elfáradt eddigre, úgyhogy mi jöttünk is haza ebédelni, így nekünk ennyi volt az idei gyereknap.
Örültem, hogy volt lehetősége kedvére csatangolni és gyerektársaságban mozgolódni kicsit.

Cseresznyézés

2008-05-26T04:01:00.002+02:00

Van az Icuéknak a pincénél egy ilyen legkorábban érő cseresznyéjük. Apró szemű, picit savanykás, de cseresznye, nem bóti!
Szerdán felkerekedtünk szedni abból, amit a madarak még meghagytak.
Szófia nagyon élvezte (mi is, persze), féltettem, de szerencsére elsőre megértette, hogy a magot kiköpjük (bár a magozásban még fejlesztenie kell magát :-). Persze, főleg az általunk kimagozott szemeket eszegette, de azért egyedül is igyekezett.
Tettünk neki fülbevalót, amivel alig bírtuk fényképezni, mert annyira rázta a fejét. Nyilván furcsa volt neki a himbilimbi. Le is szedte őket hamarosan, aztán meg próbálta visszatenni.
Itt egy kis videó:

Cseresznyeszüret

2008-05-26T03:59:00.001+02:00

Múlt hétvégén horgászni voltunk itt a falusi tavaknál. Sajnos csak nagyon kevés kép készült :-(

2008-05-26T03:55:00.001+02:00

Ha kevés a szép szó...

2008-05-26T03:31:00.002+02:00

Sokat találkozunk mostanában Szófia egyik kis baránőjével, a nála három nappal fiatalabb Mentával.
Élektorból adódóan sokszor megy ilyenkor a veszekedés mindenféle játékon (azokon is amiből, kettő, három, négy van, tehát jutna mindnkinek...). Aztán valaki mindig enged - vagy kénytelen engedni, de igazi tettlegességre eddig nem került sor.
Eddig.
Pénteken a macskacirógatás volt a vita tárgya. Szófia cirógatta Francit, és Menta is odasorakozott és beszállt a cirógatásba. Szófia egy darabig mondogatta, hogy nem szeretné, hogy Menta is cirógasson, aztán amikor semmi foganatja nem volt a kérésének, akkor felállt, benyúlt hátulról két kézzel a nála legalább egy kilóval nehezebb Menta hóna alá, és nemes egyszerűséggel arréb rakta őt. Vicces volt nagyon. Csak a vége nem, ugyanis Menta elvesztette az egyensúlyát, és fejjel nekiesett a falnak. Volt nagy sírás-rívás, és onnantól kezdve ha Szófia félméteres körzetén belül került, azonnal visítani kezdett.
Egyrészt remélem, hogy jövő hétre már kiheveri a traumát.
Másrészt megint magamba kellett, hogy szálljak, ugyanis én is azt szoktam csinálni Szófiával, hogy ha nem hat a szép szó, és nagyon nem akarom, hogy folytasson valami tevékenységet, akkor arréb rakom őt.
Hát...

Nem szeretné

2008-05-26T03:25:00.002+02:00

Mostanában (igazából már vagy egy hónapja akarok róla írni), sokszor - ha nem akar valamit - már nem csak rávágja, hogy "Nem!", hanem mondja, hogy nem szeretné.
A v1 az volt, hogy "Nesszejetné." A mostani, v2 pedig a "Nem szejetnéd."
Olyan édes, és ügyes. És tök bírom, hogy nem a sokak által használt "Nem akarom!" a szójárása, hanem ez a finomabb tiltakozó forma.
Elgondolkoztam rajta, amikor elkezdte használni, hogy igazából konkrétan soha nem tanítottam neki, hanem vszleg csak mondogattam, amikor egyértelmű volt, hogy valamit nem akar, hogy Látom, nem szeretnél / nem szeretnéd ezt vagy azt. Ő pedig jól eltanulta.

Mászás

2008-05-26T03:11:00.004+02:00

Áááá, már megint izgulhatok az általam életveszélyesnek nyilvánított helyzetek miatt:
Tegnap reggeli után mondom Szófiának, hogy nagyon fáj a lábam. Erre berohan a szobába. Elpakolok az asztalról és megyek utána, egyébként is, meg a csönd is túl nagy. És ezt látom:

!!!!

Ugyanis egyrészt, ha "úgy" fáj valamim, akkor be szoktam kenni ilyen-olyan krémmel, kristályolajjal, ilyesmivel. Másrészt, ha nekem fáj valamim, akkor Szófiának is fáj. És most, hogy ennyire fájt a lábunk, neki meg épp a Bepanthen volt kéznél, hát azt kente magára. De ez nem is lenne gond. Viszont az asztalon ücsörgés egy kicsit idegborzoló.

Mostanában megint mászik mindnehová.

Egyrészt tök ügyesen mászik, sokat voltunk játszótéren, mászókán, és az ügyesedés jó.

Másrészt, mivel még nem esett le sehonnan, nagyon nagy az önbizalma mászás-téren: mászik, asztalokra, kerítésre, fára, polcra, minden mászhatóra. Én meg folyton a nyomában vagyok, mert akármilyen ügyes is, azért csak félek tőle, hogy megbillen és lepotyog. Igyekszem persze nem beavatkozni, és inkább csendben, lélegzetvisszafojtva figyelem, minthogy "Vigyázz, mert leesel!" jóslatokkal riogassam őt, de nem könnyű, na!

(Mondjuk nemtom, mit csodálkozom: Zolika unokaöcsémmel pont tegnapelőtt tárgyaltuk ki, hogy mi is milyen nagy mászásmániások voltunk annak idején: 3 m-es korlát, ablakpárkány, ilyesmi hasból ment, és soha nem estünk le sehonnan. Dehát az ember azér' csak félti a saját kölkét.)

Ebéd

2008-05-26T03:04:00.003+02:00

Egyik nap A róka segített ebédelni: fogta ő is a kanalat, bárr itt most éppen nagyon be van már csúszva a székbe:
Aztán amikor megunta a segítést, akkor beültettük a jénai tálba, hogy onnan nézelődhessen tovább:

Szófia pedig simán megirigyelte A rókát, felmászott az asztalra és helyet foglalt a jénaiban:

...

Eprész

2008-05-26T02:36:00.005+02:00

Nézegeti:

Szedi:

Eszi:Amúgy meg Szófia eper-téren mintha kezdene elkanászkodni: néha csak addig érdekes, amíg le lehet szedni: Berohan az epres-kertbe (mert olyanunk is van ám!), letépkedi a keze ügyébe kerülő zöld szemeket, és szétdobálja őket. Direkt. És jókat mulat rajta, hogy utánafutok, és kiemelem a kertből (asszem talán inkább a fogócska kedvéért csinálja).

Tegnap meg a Vicáék hoztak egy doboz firss, illatos, hmmm de finom epret, egy darabig eszegette, aztán amikor már megunta, akkor csak mindegyikbe beleharapott egyet, és már dobta is le a földre. Vagy az Oszinak. Nem tudom, hogy "csak" bőség zavara-e, de ilyet azér' nem lehet csinálni. Szerintem... Úgyhogy mentettük, ami menthető volt, hiába minden nyekergés.

Időjárás

2008-05-20T12:27:00.005+02:00

Szófia már jóideje tudja, és mondogatja, hogy ha Dojog ég. akkor Eszó jesz.
Ma reggel mennydörgések sorozatára ébredtünk. Amikor aztán elkezdett esni is, akkor kiugrottunk az ágyból, és mentünk letakarni a homokozót.
Állunk hátul az ajtóban, mondom Szófiának: Nézd, hogy zuhog az eső. Letakarjuk a homokozót, hogy meg ne ázzon a homok.
Erre ő: Eszó zuzog.
És ez nekem annyira tetszett! :-)

Még nem tudom, hogy ezek közül választom-e ki azt az egy darab képet, amit a pályázatra küldök

2008-05-12T22:58:00.001+02:00

Megfogjam? Ne fogjam?

2008-05-12T21:11:00.004+02:00

Szófia olyan bátor!
Mondhatnám azt is, hogy egy majdnem üres lap, ami még nincs teleírva előítéletekkel:

Tegnap az epreskertben matattam, amikor az egyik gazcsomó alatt találtam egy nagyon hosszú, nagyon vastag földigilisztát (fojjj!). Mondom Szófiának, hogy jöjjön, nézze meg. Jött is, meg is nézte, de egyelőre nem nyúlt hozzá, csak hajtogatta, hogy a mami fogja meg. Hát a mami ugyan meg nem fogta, de alányúlt egy ággal, középtájékon, hogy jó legyen a súlyeloszlás, és kivitte az epreskert szélébe, hogy ott nézzük meg, amint a kukac bebújik a földbe. Szófia, ahogy tőlem látta, ügyesen alányúlt bottal, és egy darabig úgy rakosgatta ide-oda. Aztán egyszercsak megunta a botozást, felcsippentette a kukacot az egyik végénél fogva és úgy nézegette, lóbálgatta, és kínálgatta nekem, hogy én is fogjam meg. (Boááá!) Én meg kerestem valami -szerintem nem túl gyanús- kibúvót, hogy miért is nem akarom megfogni a kukacot. Szófia végül nem firtatta a dolgot, egy darabig fogdozta még, aztán szerencsére viszonylag hamar megunta és ment tovább a dolgára.

Ehhez képest semmi, hogy ma kint voltunk a helyi horgásztavaknál, és "cirógatta", kézben tartogatta az egyik fiúcsapat által kifogott minikárászokat. Tetszett neki nagyon, amikor kiugráltak, kicsúszkáltak a pici tenyeréből. És persze kínálgatta nekem is megfogásra őket. Na, itt nem próbáltam kimagyarázni magam, mert egy hal az még oké, akármilyen hideg, nyálkás és csúszós is. De főleg Szófia fogdozta őket. Végül olyan lelkes lett, hogy alig bírtam kikönyörögni őket a kezéből. Végül az vált be, hogy azt mondtam neki, hogy szomjasak a halak, és azért tegye vissza őket a vízbe, hogy tudjanak inni. Áááá, tudom, hogy ez mekkora hülyeség, de a hal megfulladásával hiába jöttem volna, azt nem értette volna, a szomjúsággal viszont együtt tudott érezni.

Szófia hintázni tanul

2008-05-12T21:01:00.003+02:00

Mivel Szófia mostanában mindent leginkább "Ádádúúú!" akar csinálni, a dédimamám kiszolgált sodrófájának a segítségével felraktam olyan magasságba a hintáját, hogy önkiszolgáló lehessen a Művésznő. Majd ősszel kell csak leszedni a hintát, almapotyogás idején.
Az első két felvételnél, áá, olyan béna voltam, hogy valahogy -véletlenül persze- éjszakai fényre állítottam a gépet, és jódarabig nem jöttem rá, hogy hogyan lehet visszaállítani. Hát ezért ilyen kékesek a színek.
Itt, az első felvételen gyakorolgatja a be- és kiszállást:

Itt meg a hintázást magát:

Itt pedig már rutinos be- és kiszálló:

2008-05-10T22:53:00.003+02:00

Kicsit zavarban vagyok, amikor mindenhatónak vagyok elkönyvelve:

Szófia ücsörög a csúszda tetején, nézi a sarlóholdat, és azt mondja, hogy "Hód." majd rám néz és így folytatja: "Mami jeszedte." vagyishogy a mama szedje már le neki a holdat az égről.

A mama meg zavarában valami olyasmit motyog, hogy hát a Hold az olyan messze van, hogy a mamának nem ér el odáig a keze, és ezért sajnos nem tudja leszedni; és azt már csak hozzágondolja, hogy pedig nagyon szívesen lehozná az összes csillaggal együtt az ő Kincse kedvéért...

Róka-róka, gilice

2008-05-07T15:35:00.001+02:00

Másfél perc, sajnos nem bírtam ki, hogy ne adjusztáljam közben...

2008-05-07T15:11:00.002+02:00

Szófia tegnap fogyasztotta el az idei első két szem igazi, magyarországi napon érlelt, tavaszi első vitaminos, tuningolás nélküli epret (márha a fóliasátor nem számít tuningnak).
Szóval nem bóti. Két hete vettünk itt a helyi kiültetősvirág-termesztőktől egy cserép (két tő) folytonérőt. Fóliasátorban nevelgették idáig, s már amikor hozzánk került, csupa virág volt és volt ratja pár szem apró termés is. Kiraktuk a kút tetejére, s vártuk, hogy nőjenek és érjenek az eperszemek. Én nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
Egyet leszedtünk tegnap Szófiának, a legpirosabbat, amelyiknek már minden oldala szép sötétpiros volt. Mivel eperrel eddig még nem találkozott, először csak óvatosan nyalogatta, aztán icipiciket, majd egyre nagyobbakat harapva bekebelezte. És kérte a következőt... Volt még egy szem, ami már majdnem teljesen érett volt, s végül megkapta azt is.
Gondoltam, a mai napot kihagyjuk, és holnapra megint lesz egy-két szem szép, teljesen érett eprünk. Szófia viszont nem így: odasétált az eperhez, és leszedett egy nagy, de még teljesen zöld szemet és azt kezdte el enni. Megkóstoltam én is, nem volt nagyon édes, de eperízű volt. Aztán kérte a következőt, úgyhogy a vita elkerülése érdekében kapott egyet, aminek én adtam volna még egy napot, de végülis már majdnem teljesen érettnek nyilváníttatott, így megkapta.
A kis falánk, ha hagytam volna, leszedte és megeszegette volna a többit is, pirosakat, zöldeket egyaránt. De végül hiszti nélkül (hja, mostanában már ez is valami) tudomásul vette, hogy a többit majd legközelebb.
A képen látható két szemet holnaputánra tartogatom, úgyhogy holnap dugdosnom kell majd a cserepet a Művésznő elől.

Csiga-biga (ezt kábé egy hónapja mondja)

2008-05-06T16:49:00.002+02:00

Csiga-biga, gyerek ki,
ég a házad ideki,
kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.

Kiga kiga dejeti
házad ideti,
tejet, vajat,
majad.

Giling-galang

2008-05-06T16:46:00.003+02:00

Szófia szerencsére tett róla, hogy viduljak:

Van az a versike, hogy
Gilin-galang,
szól a harang.
Temetik az öreg telet.
Gyere vissza, szép kikelet.

És mindig himbálunk mellé valamit, mint ahogy a harang is himbálódzik.

Leültem a kanapéra (még forrongó agyízzel), Szófia odaállt elém, és két madzagos faállatkáját himbálva:

Gijigaja.
Szójahajad.
Dejevissza kikejet.

Lekváros zsömle

2008-05-04T15:14:00.003+02:00

Bolti pékárut nagyon ritkán eszünk, ma reggel pl. csak azért történt, mert a tegnapi kenyerem annyira vacak lett, hogy nem ítéltettet emberi fogyasztásra méltónak.
Szóval:

Boltból frissen hozott zsömlék az asztalon, a hozzávaló vaj és meggylekvár is az asztalon. Szófia beledugja az ujjacskáját a lekvárba, én meg mondom neki, hogy "Tudod, Szófia, a lekvárt a zsömlékre kenjük." Jelezvén, hogy érti, olyan mélyre nyomja az ujjacskáját a lekvárba, amilyen mélyre csak bírja, és az így kihalászott kb. kiskanálnyi lekvárt ráteszi az egyik még felvágatlan zsömle tetejére, és az ujjával szét is kenegeti, hogy jól belepje a lekvár az egész zsömletetőt. Hát így kente ő a lekvárt a zsömlére :-)

Ordítozás - legyen már vége!!!

2008-05-02T22:16:00.008+02:00

Áááá, úgy szégyellem magam, de néha elszakad a cérna, és ordítok.

Nem mindennapos eset, de ma pl. kétszer is megtörtént:
Először délelőtt, közveltenül indulás előtt a szemöldökömet igazgattam, és ennek ugye három elengedhetetlen kelléke van: szemöldökcsipesz, tükör és szemöldök. Szófia viszont megragadta az ajtót, amin a tükör van, és elkezdte rángatni, illetve nyitni csukni. Pedig van mellette még másik két ajtó is a szekrényen, de neki pont azt kellett rángatnia. Kértem, hogy ne mozgassa, mert nem látom rendesen, amit látni szeretnék. Aztán mondtam neki, hogy ha nagyon rángathatnékja van, akkor rángassa valamelyik másik ajtót. Tudom, hogy értette, mert már ennél sokkal bonyolultabb dolgokat is megért, de ő azért csak a tükrös ajtót rángatta. És kb. az ötödik - már felemelt hangú kérés - után eldurrant az agyam, és hatodszorra ordítottam egyet, hogy hagyja már abba, hát hiába kérem? (megspékelve még egy kis cifrasággal, amit ide most nem írok le...khm...) Hát persze, hogy abbahagyta, és arrébb vonult. Én meg jól elszégyelltem magam, abbahagytam a szemöldökigazítást, odamentem hozzá, megölelgettem és a bocsánatát kértem, amiért kiabáltam vele. Abban a pillanatban már tudtam, hogy másként is meg lehetett volna oldani a helyzetet... :-(
A második eset fürdés előtt volt. Diót pucoltunk a holnap reggelire készítendő diós darázsfészekhez (Liv receptje, innen). Szófia először adogatta nekem az egész diókat megtörésre, majd magához vette a már pucoltdiós csészét és elkezdett belőle csemegézni. Aztán elkezdte először ráönteni a sámliria a diót, ami még nem is lett volna baj. Mondtam neki, hogy arra figyeljen, hogy ha lehet, ne potyogjon le a földre a dió. Erre fogta magát, és elkezdte kézzel szórni a diót a földre, majd amikor még kétszer, és másodszorra már emelt hangon kértem, hogy ne szórja, fogta magát és az egészet kiborította. Ááá, megint ordítás. Sőt -szégyen ide vagy oda- még a poharat is földhöz vágtam mérgemben (műanyag mérőpohár persze, semmi baja nem lett, mert kerámiát azért nem csapkodok ám olyan könnyen a földhöz, még méregből sem). Szófiának nagyjából nem volt semmi reakciója, csak nézett rám ijedten (szegénykém), a Tamás alkotta megmentősereg pedig fél percen belül megérkezett és vitte a gyereket fürdeni. Nem tudom, amiatt lehetett-e a direkt kiöntés, hogy már nagyon fáradt volt, de végülis az okot már hiába keresem. Guggoltam tovább, pucoltam a diót, és arra gondoltam, hogy úristen, ha valaki ezt látná, vagy hallaná, biztosan kiküldené a gyámosokat, meg hogy én anyák napjára semmit nem érdemlek, még egy szál szárított kaprot sem...

Szófiát az esetek többségében (SZERENCSÉRE!) nem nagyon hatja meg a kiabálásom, de néha azért előfordul, hogy elsírja magát. Hát... :-( És ordítozós esetek után én is legalább órákig rosszul érzem magam, de ha késő délután vagy este történik ilyesmi akkor minimum másnapig kitart a rossz érzésem.
Tudom én, hogy nem jó ez az ordítozás, még akkor sem, ha nem mindennapos dolog. Sz'rul érzem magam amiatt, hogy nem tudom másként megoldani a helyzetet, és amiatt, hogy ordítozok ezzel a kis tündérviolával. És hát ő ezt aztán a legkevésbé sem érdemli meg.
És tudom, hogy emberből vagyok én is, és fontosabb az érzések őszine kimutatása, mint a mindenáron magamra erőltetett álnyugalom, és pont ezért muszáj, hogy legyen valami más megoldás!

Keresgéltem a neten, teljesen más irányba indultam el, aztán végül oda pottyantam, ahol már hetek óta meg akartam kérdezni, hogy mi ilyen esetben a teendő. Ez pedig a Babanet társalgójának a Pozitív nevelés topikja volt. Még csak kérdeznem sem kellett, mert a lányok még a topikalapítás elején, rögtön az első oldalon megtárgyalták a témát.
Nem arról van szó, hogy kevésbé vadállatnak érzem magam pusztán azért, mert a gyerekkel való perlekedés olyan anyukáknál is előfordul, akiket én ismeretlenül is nagyon nagyra tartok. Nem tartom mentségnek, de mégis jó a tudat, hogy mások is küszködnek hasonló jellegű problémákkal és amit még jobb érzés tudni, hogy igen, van kiút, van más megoldás, lehet kezelni a helyzetet, és le lehet szokni az ordítozásról.
Az olvasottak alapján talán a fő baj nálam, hogy ha már érzem, hogy elkezd forrni az agyvizem, akkor sem teszek semmit, hogy kilépjek a helyzetből, hanem tehetetlenül várom a végkifejletet. És ez ugye nem mehet így tovább. Kezembe kell vennem az irányítást és nem megvárni, amíg teljesen felmegy a pumpa. Hát holnaptól erősen figyelni fogom magam, hogy a jövő évi anyáknapja elé már ne ilyen rossz érzésekkel kelljen mennem. De ez persze csak a többedleges indok, mert az első, és legfontosabb, hogy Szófia az őt megillető bánásmódban részesüljön, és ne sérüljön a lelke az én kezeletlenül maradt indulataim miatt.
"Hajrá, Mari néni!!!"

Két és fél perc csúszdázás

2008-04-29T06:30:00.002+02:00

1.22-nél mamíbaba, és végül pisiltetés miatt hagytuk abba a felvételt. Nekem tetszik, hogy itt éppen mindent kommentál és be nem áll a szája :-)

Egy 19 hónapos majdnem két perce a kertben

2008-04-28T22:21:00.001+02:00

2008-04-28T21:06:00.007+02:00

A mai nap fénypontja számomra a Temperamentumok című előadás volt. Karkus Ottó volt az előadó, akiről idáig én még nem hallottam. Az előadásról érkező hírlevélben viszont szó van az Ébredj a nappal című bemutatófilmjéről is, aminek (ha ezt a postot befejeztem) utána is nézek a neten.
Nagyon érintőlegesen, amennyi kb. egy órába belefér, volt szó a négyféle temperamentumról, nagyon szemléletes, sokszor vicces példákkal, és a temperamentumok által produkált düh-típusokról (ez a kombináció így nem hangzott el, csak tőlem most), valamint a düh-reakciók lehetséges kezelési módjáról. Hihetetlen, hogy egy óra alatt is mennyi új információt tudnak az ember fejébe tölteni. Mostanában amúgy is még a szokásosnál is jobban el vagyok foglalva azzal, hogy hogyan tudok tovább fejlődni, hogyan lehetek jobb, sokkal jobb, mert sajnos messze nem tartok ott, ahol szeretnék... :-( Leginkább persze Szófia miatt foglalkoztatnak ezek a dolgok mostanság, s egy csomó megfogalmazott és meg nem fogalmazott kérdésemre választ kaptam ma. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem elmenni az előadásra.
Köszönet érte az Aranyalmafa Waldorf Alapítványnak!
Szófia számára a nap fénypontja az előadás utáni vásárlás volt, kapott ugyanis egy biciklit. Egy icipicit nagy még neki, de a lába és az alsó állású pedál közti hézagot kipótoljuk majd egy fatömbbel (így láttuk másoknál itt a faluban :-). Na, az egész úgy volt, hogy egyelőre csak meg akartam nézni. Aztán beálltunk az áruházi parkolóba, odakocogtunk a kint leláncolt biciklikhez, és Szófia felült (kis segítségemmel) a már a múltkori alkalommal kiszemelt zsiráfosra, a legkissebb biciklire a sorban. Úgy ült rajta, mint aki oda született, és teljesen down hilles, crossos mozdulatokat produkált. Én nem tudom, hogy ezt honnan szedte, mert az odáig O.K., hogy én fiatalabb koromban jártam hegyi bicikliversenyekre. De ennyire nem lehet benne a vérében! Vagy mégis?...
Bementünk tehát a boltba megkérdezni, hogy hogyan lehet hozzájutni, a kiszemelt példányhoz. Hívtak nekünk egy kedves fiatalembert, aki odavezetett minket a biciklispolchoz, majd itt következett Szófia számára a következő ámulás, mert a fiatalember targoncával leszedett egy raklapot, ami teli volt bringákkal. Kiválasztottunk egyet, aztán beraktuk a bevásárlókocsiba, és Szófia ott ücsörgött rajta amíg ki nem fizettük. Itthon még fürdés előtt és után is meg kellett csodálni a járgányt, az utcai főpróba pedig holnap délután lesz esedékes.

Készítettem a Művésznőről pár képet ma délután - még mielőtt nekiállt volna összeszedni a döglött csimbókokat (nálunk így nevezik a cserebogarat) az udvaron. Engem különösebben nem zavar, örülök, hogy nem fél, és nem irtózik - bár az élő példányoktól kicsit tart, de azért azokat is kéri a kezébe. Amúgy múltkor meg a járdán összeszáradt földigilisztákat szedegette, hát a csimbókok azért azoknál egy fokkal jobbak... (szerintem)

Kisautós sapis képek (ez az az autó, amin már csak kucorogni tud, ehelyett lett a bicikli):

Csúszdás képek:

Anyák napja - Jaj!

2008-04-28T12:13:00.005+02:00

Intézményben tartott anyáknapjáról nekem eddig olyan elképzeléseim voltak, hogy ha már egyszer van, akkor a gyerekek az életkoruknak megfelelő verseket, dalokat tanulnak és szavalnak, énekelnek el, és mindezt nemcsak az pedagógusok és a szülők, hanem saját maguk örömére is teszik, és van fogalmuk róla, hogy mit és miért mondanak.

Nem akarnám, hogy az én gyerekem valaha is úgy emlékezzen meg az anyáknapjáról, hogy a műsor főpróbáján a pedagógus folyamatosan fegyelmezi a csoportot, "Húzd ki magad! Vedd ki a zsebedből a kezed! Ne mocorogj! Mondjad már! Ne csak tátogj, hangosan mondd, hogy az anyukád hallja a hangodat! (és amikor elkezdenek hangosan szavalni, akkor pedig:) Nem ordítjuk a verset! Most te jössz! Miért nem mondod!? Nem szeretném, ha holnap is figyelmeztetnem kellene! Mindenki a legszebb, legkedvesebb pillantását vegye elő, azzal nézzen az anyukájára! (Ennél a mondatnál végképp lehidaltam...)", mint egy kaszárnyában.
Tényleg erről kell hogy szóljon egy anyáknapja???!!!
Nem akarnám, hogy az én gyerekem anyáknapja alkalmából bemagoljon, aztán rossz levegővétellel, hangsúlyozás nélkül ledaráljon egy olyan szöveget, amit nyilvánvalóan nem ért, mert kicsi még hozzá.
Nem akarnám, hogy a gyerekem az öntudatlan és saját akarat nélküli nyáj egy tagjaként, előre megbeszélt jelzés adására menjen oda a virágosvödörhöz, vegyen ki belőle egy szál virágot, és hozza oda nekem... mint egy robot.
Nem akarnám, hogy parancsszóra és előre megbeszélt forgatókönyv alapján nézzen rám kedvesen - vagy éppen bárgyún, mert nem tudja, hogyan kell kedvesen nézni. Honnan is tudná, hiszen ő még őszinte, ha nincs éppen baja, akkor mindig kedvesen néz. Az enyém legalábbis ilyen. Számomra legalábbis mindig kedves a nézése. Hát ezen a kedvesen nézésen nem tudok túllépni. Miért kell egy páréves gyereket erre buzdítani? Mi van, ha éppen nincs kedve kedvesen nézni? Akkor is kötelező? És ezzel őszintétlenséget ültetünk bele már most? Miért?
Ez annyira mesterkélt és értelmetlen!

A gyereknek nyilvánvalóan nincs erre szüksége, nem is érti, hogy mi miért van, és nem tudom, más anyukák hogy vannak vele, de ebben a formában én soha nem fogom igényelni az anyáknapját. Ha egyáltalán.

Arra már nem emlékszem, hogy én magam annak idején, gyerekként is ilyen tragikusnak láttam-e a helyzetet. Láttam-e akkor is, hogy a készülődés ideje alatt mind a pedagógus, mind a gyerek szétidegeli magát, és elfeledkeznek róla, hogy tulajdonképpen ünnepre készülnek és a szívvel-lélekkel készülés lenne a lényeg, nem pedig az, hogy folyamatos legyen a műsor, hogy a gyerekek ne tévesszenek, és fegyelmezettek legyenek. És hogy kedvesen nézzenek az édesanyjukra "szavalás" közben.

Valószínűleg anyukaként én is elbőgném magam egy ilyen műsoron, de már nem a meghatottságtól, hanem attól, hogy sajnálnám a szerencsételen kölkömet, amiért ilyen tortúrának lett kitéve - miattam, azért, hogy engem "ünnepeljen".

Így készült a nap(tól)védő sapi - Tamás kedvéért, először ui. feltettem ezt a postot, aztán levettem, most meg érkezett a reklamáció, hogy nem találni

2008-04-26T21:05:00.009+02:00

Egész végkony vászonanyagot választottam, csipkés, áttörtet, így szellőzik egy kicsit és világos színűt, hogy ne szívja magába a meleget (vagy a napot :-).

25 cm sugarú félkört kivágtam sütőpapírból, ezt rajzoltam körbe az anyagon,
majd kivágtam a kört. (Szófia meg végigszántott rajta a csattogósszárnyú lepkével.)

Méretre vágtam a gumit,

belerajzoltam krétával a kisebb átmérőjű kört az anyagba, ahová a gumi került. Bevarrtam a gumit a helyére, majd beszegtem a sapi szélét.

A kész sapit hanyagul a kanapéra hajítottam :-)))

Szófia pedig örömmel viselte ébredés után.

Sajnos nem lett annyira profi munka, mint amennyire az lehetett volna: a guminak még egy picit kisebb átmérőjű körre varrva jobb helye lett volna, a fodor pedig lehetett volna szélesebb - túl sokat vágtam le belőle beszegés előtt. Hát nincs mit szépíteni rajta, ilyen egy kontármunka...

Ami viszont jó hír (saját magam számára legalábbis), hogy jelentkeztem az Elo-nál egy szabás-varrás tanfolyamra. Mostanában ugyanis nagyon kedvet kaptam a varrogatáshoz. Magunk miatt is (régen sokat varrtam, segítséggel és instrukciókkal ugyan), és valószínűleg a sok-sok mostanában látott és nézegetett kézimunkás blog hatására is. Május közepe felé jön az Elo-tól az első két lecke. Terv szerint fél év alatt végzek vele, aztán belevetem magam a sürüjibe.

Papának

2008-04-26T16:22:00.001+02:00

Babázás

2008-04-24T19:34:00.002+02:00

A mamibaba után azt gondoltam, hogy ezt már nem lehet fokozni. És hát persze, hogy megint alábecsültem Szófiát: Az egyik tegnap délutáni cicizés alkalmával, egyszercsak nyugtázta, hogy "cicibaba" amit ő most kap... aztán folytatta a szopit.

Xantus János Állatkert - Győr

2008-04-23T13:16:00.018+02:00

Helyes kis állatkert ez a győri. Bő másfél óra alatt kisgyerekkel is bejárható. Ennek én személy szerint külön örültem, mert a Bp-ivel az a bajom, hogy (nekem) túl nagy, mind fizikailag, mint agyilag belefárad az ember, mire bejárja.

A győri 1959-ben vadasparknak indult, akkor még egy másik helyszínen, amit aztán elmosott a Duna, s a megmaradt állatokkal a mostani helyre költöztek. Idővel bővültek mindenféle egzotikusnak mondott állatokkal is, s nagy huzavona után végül úgy néz ki, hogy az állatkert maradhat. Nyilván sok ember örömére is, mert egy ilyen sima vasárnap délelőttön is nagyon sok kis- és nagygyereket elhoztak a szülei állatnézegetőbe (de valahogy mégsem tűnt túlzsúfoltnak a terület).

Mi így indultunk neki az útnak. A kendő egyelőre jó választásnak tűnt, mert egyrészt a kicsit még hűvösebb árnyékos helyeken jártunkban melengette Szófia hátát, másrészt nem volt konfliktus amiatt, hogy legyen-e vagy ne legyen pocsolyába lépkedés (gumicsizma ugyanis éppen nem volt nálunk).

Miután túlvoltunk egy rakat majmon, teknőcön és terráriumon, eszünkbe jutott végre, hogy fényképezkedni is kéne.

A pelikánok itt jól belesimulnak a háttérbe, úgyhogy inkább mi lettünk a fotón a fő attrakció.

A pelikánok után néztük meg a sokat emlegetett oroszlánt, aki nyilván éppen jóllakott volt, mert csak hevert a fűben (szegény). Volt még két tábor pávián, és muflonok. Aztán tevék, és lámák, amikhez nem mertünk közel menni, nehogy szemköztköpjenek minket a nagy barátkozásban.

Közben volt a pónilovaglás, amiről már tettem fel képeket.

Aztán jöttek az őzek, szarvasok, akiket lehetett (volna) etetni és simogatni.

Szófia itt nekiállt önállóskodni: karjára kanyarította a számára méretes kistáskát (mint valami retikült, de hogy ezt honnan látta?!, én ugyanis ilyet és így nem hordok!!!), és elvegyült a sétáló tömegben...

Megcirógatta a baribárányokat, majd elfele jövet elkezdett spontán bégetni. Ez annyira jópofa volt, hogy elfelejtettük megörökíteni.

Kicsit szusszant egyet a cicin,

Aztán még megnézegették egymást egész közelről a zsiráffal, aki tőlünk hiába várta a zoocsemegét, Tamás ugyanis már a bejáratnál kijelentette, hogy mi nem veszünk ilyet, mert nem akarja rászoktatni a gyereket az állatok etetésére, és nem volt apelláta. :-(
Így maradt a szagolgatás és a nyálcsorgatás.

Visszafeléjövet láttunk medvéket, vidrákat, mindenféle baglyokat és trópusi madarakat.

Az állatkertezés végére hagytuk a bejáratnál lévő kisállatsimogatót ezekkel a barátságos malacokkal,

kecskékel (itt éppen mamakecske pocijában lévő kiskecske lett megsimogatva),

akikkel Szófia igyekezett szóba elegyedni,

és a le nem fotózott egykoron húsvéti nyulakkal.

Na, ez most már tényleg a vége:

Szófia póniháton a győri Xántus János Állatkertben

2008-04-21T20:30:00.001+02:00

Ma Papa-készítette tejbegríz volt reggelire, amit Szófia urizálva, az ágyban fogyaszott el...

2008-04-20T21:14:00.001+02:00

2008-04-19T20:05:00.003+02:00

Amikor az itt megemlített pampanyúl helyett valaki azt olvassa, hogy pamutnyúl (és közben nem is érti, mert mi a jófene az a pamutnyúl, hisz bár nem biológus, de még soha nem hallott róla?!), akkor az gáz???

Beszédes dolgok II.

2008-04-19T19:42:00.004+02:00

Három hete volt, hogy reggelinél belenyúlt a tányéromba, kivett egy falat valamit, és hozzáfűzte, hogy mamáébó. Igazából a ragozáson döbbentem le, de biztos csak azért mondja ilyen ügyesen és helyesen, mert előtte sokat hallhatta tőlem.

Másik dolog, amitől majd' lefordultam a székről az volt, hogy csütörtökön ebédkor elmesélte, amit délelőtti séta alkalmával láttun.k, hogy Lii papája ement edőbe autóva. (Lili a kis barátnője, akinek erdész a papája, és épp amikor az utcát jártuk, hajtott be ide a mellettünk lévő erdőbe - autóval persze.) Egyszerűen nem számítottam rá, hogy az eddigi párszavasokat egyszercsak ötszavas mondat követi.

Beszédes dolgok I.

2008-04-19T19:36:00.002+02:00

Szófia sokáig Szóti-nak, vagy Szóta-nak hívta saját magát (pedig tud f-et is mondani, mert a szappan helyett pl. azt mondja, hogy fappa, stb.).
Három hete pár napig mondta, hogy Szótia, vagy Szótai.
Aztán pár napja elkezdte magát Szóti baba-zni, vagy Szóta baba-zni. Hogy ezt honnan szedte, nem tudom, mert mi asszem nem nagyon hívtuk őt ilyen kombinációban. Leginkább Szófiának szólítjuk, én néha Mazsolának, Mazsolkának vagy Mazsola babábank, Szívemnek, (vagy néha Majmocskának), Tamás Kincsemnek vagy Kicsikincsemnek, meg ilyenek.
Szóval pár napig Szóti babázta magát, aztán ennek a folytatása az lett, hogy tegnap elkezdett engem az eddigi Mami helyett Mamibabának szólítani. Hát egyrész a pofám leszakadt, mert én aztán magamat pláne soha nem mamibabáztam meg nem is érzem magam olyan nagyon babásnak, másrészt annyira kell minden alkalommal nevetnem ratja, mert ez olyan édes az ő szájából. Tamást is néha Papibabázza, de csak néha. Én viszont tegnap reggel óta következetesen Mamibaba vagyok...

2008-04-15T16:40:00.004+02:00

"Egyéb mellékhatások is előfordulhatnak:
- étvágytalanság, gasztrointesztinális tünetek mint hányás, hasmenés
- láz (38 oC felett),
- álmosság, nyűgösség, szokatlan sírás, nyugtalanság"

Forrás.

1/ És még mi lett volna, ha nem kap nosodát...
2/ Fentiek tükrében azt nem értem, hogy az oltó orvos miért próbálja mindenképpen megmagyarázni, hogy ez mind nem mellékhatás, hanem csupán véletlen egybeesés, és miért próbál mindenképpen valami mást keresni (torok, fül, húgyúti fertőzés, stb.) , amire rá lehet fogni, hogy az a konkrét ok, amikor ennyire nyilvánvaló, hogy nem...

2008-04-14T11:05:00.002+02:00

Túl vagyunk rajt.
Én csatakosra izzadtam magam már mire beértünk az ajtón. Szófia sejthetett valamit, mert nagyon csimpaszkodott belém, méreckedni (tudom, nem így kell írni) sem nagyon akart.
Aztán lefektették, lefogták a vállát, (én erre sem voltam képes, csak álltam mellette és fogtam, de nem le) és belevágták. Épphogycsak felkiáltott és ejtett pár szem könnyet, az enyémek meg potyogtak... Éva nénitől megkapta az előre a táskámba készített katicás ceruzatartót színes ceruzákkal, hogy legyen valami jó emléke is (micsoda átvágás!). Ennek nagyon örült.
Hazajöttünk, evett, és azóta is folyamatosan versel és pakolászik.
Nosoda adása folyamatban.

The Simpsons - Homer's lie detector test

2008-04-09T13:10:00.003+02:00

Bocs, az angolul nem tudóktól, magyarul nem találtam meg a neten. Nekik röviden a lényeg: a hölgy elmagyarázza az úrnak, hogy hogyan működik ez az egyszerű hazugságvizsgáló: igen-nem-kérdések, amikre őszintén kell válaszolnia. Ezután a kérdés: Érti? Majd a határozott válasz a férfitól: Igen!

Kérdés - felelet

2008-04-07T20:15:00.002+02:00

Teregetünk, Szófia bíbelődik a csipeszekkel, aztán egyszer csak gondol egyet és elindul kifelé.

- Hová mész, Szófia? - kérdem én
- Ágájészni. - válaszolja ő a legnagyobb természetességgel.

Da pacem, Domine

2008-04-04T20:19:00.000+02:00

Az élet általános farkasszabályai

2008-04-03T16:25:00.002+02:00

(Itt találtam)

1. Táplálkozz
2. Pihenj
3.Közben kószálj
4.Légy hűségesen kitartó
5.Szeresd a gyermekeket
6.Táncolj a holdfénynél
7.Hegyezd a füleidet
8.Figyelj a csontokra
9.Szerelmeskedj
10.Gyakran üvölts

(Clarissa Pinkola Estés- Farkasokkal futó asszonyok)

A pszichoanalitikus teraputa küszködőknek a 10.pontot ajánlja kezdésként. ÜVÖLTS!!!! :-)))

Mindenre elszánt másfél évesek megtalálják és elcsenik, majd magukra kenik a mama gipszfestékei közül a legfeketébb feketét, csak hogy ezzel egy extra napközbeni zuhanyzásban részesülhessenek.

2008-04-02T20:59:00.001+02:00

Csokibárány

2008-04-02T14:12:00.004+02:00

Itt meg egy másfél éves, aki szerencsére -még!- nem tudja, hogy mire is való a nagyátlag számára a csokibárány.

Húsvétkor kaptam (én, mert a család tudja, hogy Szófiának csokit nem fogadunk el). Hiába dugdostam, mindig megtalálta. Aztán pár napos huzavona után végül engedtem, hogy kibontsa, és már előre agyaltam, hogy hogyan szerzem majd meg tőle, ha beleharap és be akarja falni az egészet. A vége pedig az lett, hogy eszébe se jutott beleharapni.

Lisztezés - Csak erős idegzetűekenek!!!

2008-04-02T14:10:00.001+02:00

IS

2008-04-02T14:07:00.003+02:00

Pár napja az IS is bekerült a Szófia-szótárba, és teljesen jól használja.

Ha ő is velem együtt akar valamit csinálni, akkor azt mondja, hogy te isz, ha azt szeretné, ha én csinálnék vele együtt valamit, akkor azt mondja, hogy mama isz vagy mama szi (utóbbit ritkábban :-), aztán ha a bábok is részt kell hogy vegyenek a tevékenységben, akkor meg kóka isz, pajipa isz, boti isz, Móza isz, stb...

Megy a hajó a Dunán - részlet

2008-04-02T14:06:00.002+02:00

Szavak, amik annyira édesek!

2008-04-02T07:43:00.004+02:00

kajató (takaró)
kajotó néni (takarító)
japató (ezek a japánok, később még szó esik róluk)
pui / puji (cumi)
kakajó
ibolya
pajipa
Faati (Franci macskánk)
juja (ruha)
szojába (szobába ha be akar menni)
vojat
ábíd
táci /teeci

Bábok

2008-04-01T21:45:00.003+02:00

Pár hete megjöttek a mindenfélék a Fakopáncsból.

Vannak dolgok, amiket egyelőre eltettem, de a kesztyűsbábokat mind megkapta a Művésznő.

Kakas (kaka), boci (boti vagy boci vagy búúú) és ló (pajipa) érkezett, és milyen jó, hogy hármat rendeltem, mert amíg az egyik suvickolásra vár vagy szárítódik, a második meg éppen el van tűnve, a harmadikat még mindig lehet nyüstölni.

Régebbről van még egy csigánk egy nyuszink, egy rókánk egy Morzsa kutyánk és eggy Dikkie Dik-ünk. Szóval van választék, de Szófiának nagyjából mindegy, csak báb legyen.

A bábok közül valamelyik mindig elkísér bennünket, bárhová is megyünk. Boltba, ha gyalogolunk és visszük Szófia kis bevásárlókocsiját, akkor a kakas jön, ez már bevett szokás. Hordozókendős sétánál és utazánál változó. A bicilkis bábos kísérettől az első alkalommal tartottam kicsit, mert jaj, mi lesz, ha leejtis és elveszíti. Eleinte kérdeztem is mindig, hogy Szófia, a (pl.) paripád hol van? Ő meg vidáman meglengette és kurjanott egyet hozzá. Aztán megszoktam, hogy nincs mi aggódni. Általában a kezére húzza, de ha nem, akkor is jó szorosan fogja. Egyszer fordult csak elő, hogy menet közben leszédül a paripa az útra, és akkor is azonnal szólt, és nem az örömködő, vagy a tényközlő csacsogással, hanem kétségbeesetten felkiáltott, hogy "Pajipa'", úgyhogy rögtön tudtam, hogy mi a helyzet.

Kinti kíséreten kívül a bábok az itthoni mindenféle tevékenységben is aktívan részt vesznek. Főznek, esznek-isznak, etetnek, mosdatnak, öltöztetnek (ez nekem különösen nagy segítség), függönyt elhúznak, orrot szívnak, olvasnak, és a többi.

Itt meg éppen a "Gyí paci, paripa..." végén fellendül a kakas a levegőbe:

Ez meg itten kutyakedvelőknek (márc.11.)

2008-04-01T21:42:00.004+02:00

Oroszlán a babakocsiban

2008-04-01T21:37:00.004+02:00

Ezt csak úgy, mert aranyosnak találtam, ahogy AZ Oroszlánt besúvasztotta a babakocsiba és tologatta (márc.4.):

Papucsos

2008-04-01T21:36:00.004+02:00

Nálunk szinte minden videó úgy végződik, hogy Szófia felkerekedik, odavonul a fényképezőgéphez, és megpróbálja az objektívre ráerőltetni a sapkát.

Ez a filmecske sem kivétel ez alól:

Együtt- egyedül

2008-04-01T21:32:00.003+02:00

Nemtom, soha nem tanítottam, de valószínűleg használom ezeket a kifejezéseket, mert Szófia nemcsak hogy érti, de ő is használja, következetesen és pontosan.

Pl. amikor megkísérel egyedül kiszállni a fürdőkádból, vagy egyedül akar enni, vagy fel-le mászkálni, vagy akármi, és amikor együtt akar velem elmenni sétálni, megetetni a kutyát, cicát, stb., mindig hozzáteszi, hogy eddut vagy ededú

Bújócska

2008-04-01T21:19:00.002+02:00

Szófiának pár hét óta mániája lett az elbújás. Egy darabig csak a sátrába bújt el, mi pedig minden egyes alkalommal kerestük égen-földön, mire végre kiszólt a sátorból, hogy ott van, és megtaláltuk. Múlt héten bebújt a szekrénye és a virágtartó közé, és hát persze, hogy nem találtuk, csak miután elárulta, hogy hol tartózkodik.

Az elbújás ténye egyébként onnan válik nyilvánvalóvá, hogy amikor elbújik, akkor bejelenti, hogy "Szóti, ebúj /ebút." és innentől kezdve lehet keresni.

Pár napja (mióta megmutattam neki, hogy hogyan lehet felemelt lábakkal a takaró alatt sátrat "csinálni" a takaróból), azóta reggeli ébredés után, szeret a takaró alatt bújkálni, én meg kereshetem, akármilyen álmos is vagyok.

Egy-két napos szokása, hogy ha el akar bújni, akkor egyszerűen eltakarja a tenyerével a szemeit, és bejelenti, hogy akkor most ő elbújt, mintegy felszólítva minket a keresésre.

A legédesebb azonban tegnap volt: délelőtti játszóterezés végefelé a homokozóban ültünk. Mondom neki, hogy na most akkor megyünk haza ebédelni. Egy darabig hajtogatja, hogy nem, nem, én meg hajtogatom, hogy na, most már akkor menjünk. Szófia pedig úgy vet véget a vitának, hogy a homokozó peremén ülve egyszer csak lehúzza a sapkáját a szájáig, és közli, hogy elbújt, és szájig lehúzott sapkával ücsörög tovább. Hát persze, hogy felnevetek :-) Kérdezem, hogy hát akkor most a mama kivel megy haza ebédelni. Erre ő: "Ededú." vagyis egyedül... :-)

Talált tárgyak

2008-04-01T21:16:00.005+02:00

mama zoknisfiókjában : Szófia kinőtt zoknija
Szófia zoknisfiókjában: C-vitamin, dobozostul
Pí-vizes kannában: kozmetikai ecset
porszívózsákban: orrszívó csőre
bonbonos dobozban: mama napok óta keresett bankkártyája
szőnyeg alatt: mama napok óta keresett bankkártyája
nokedliszaggatóban: cicatápadagoló
mosógépben: lufi
mindenki cipőjében: dió, zseblámpa, fésű, apróbb játékok
Szófia szennyeskosarában: minden (!!!!)

Tutankhamon Bécsben

2008-03-29T19:55:00.001+01:00

Akit érdekel, bővebben itt .

Nincs kedvem.

2008-03-28T14:49:00.003+01:00

Nincs kedvem írni. Illetve nincs kedvem közzétenni a bejegyzett írásokat.

Cini-cini muzsika

2008-03-28T14:47:00.003+01:00

ti ti muzita
tátó
jobba baja
tuto
hededú

Ezt mindenki ismeri, de azér' mégis:
Cini-cini muzsika,
táncol a ki Szófia,
jobbra dül meg balra dül,
tücsök koma hegedül.

Gyí te paci,...

2008-03-28T14:46:00.003+01:00

di tte patti
di tte jó
di tte di tte
hóóó ha hó

Öröm

2008-03-27T08:50:00.002+01:00

Ha az ember javarészt otthon van a gyerekével már másfél éve, akkor olyan kis dolgoknak is tud örülni, hogy a gyereke reggelire az általa tavaly saját, permetezetlen fáról szedett, magozott, lefagyasztott, majd az adott nap reggelén kislábasban gáz fölött megmelegített és kevés mézzel öszekevert meggyet fogyasztotta reggelire.

2008-03-18T15:15:00.004+01:00

Az imént hangzott el, többször egymás után:

miaú
hová (tenyereit széttárja)
vaj
ottá
vajuto vagy bajuto (bajszára mutogat)
jaj! (felemelt mutatóujját rázza)

Beleugrott a majom a vízbe. Másodszor is.

2008-03-18T12:34:00.003+01:00

Először kábé 3 hete, amikor Szófia elkísért a kozmetikába (szőrtelenedni).
(Mostanában ha lehet inkább délelőttre teszem a konkrét programokat, mert időnként elcsúszik az alvás, meg a hossza is változó, így délutánra nem nagyon tervezek, ha nem feltétlenül szükséges. Délelőtt meg ugye senki nem ér rá gyerekezni és ezért van, hogy mostanában mindenhová együtt megyünk.)
Szóval mentünk a kozmetikába együtt, kicsit izgultam, hogy mi és hogyan lesz, tudok-e viszonylag nyugodtan szőrtelenedni, vagy a kölök után kell futkározni és jobb belátásra bírni. Már bánom is, hogy nem bíztam benne jobban. Ugyanis majdnem végig az ölemben, vagy mellettem ült, vagy ácsorgott mellettem a földön és pakolászta a gyantázóskellékeket. Fél órán át egyszer sem kerültem még csak infarktusközeli állapotba sem. Ja, és nem azért fél óra, mert előtte yetiként szeltem az utcákat és ennyi ideig tartott volna a yetiszőr megtépázása, hanem mert Szófia igyekezett segítgeni a Gyöngyi néninek, és ez egy kicsit visszavett a tépéssebességből.
Ma reggel pedig fodrásznál voltunk, először Szófia nyíratkozott. Kicsit fejkapkodós volt, mert minden érdekelte és mindent kommentálni kellett, de végül mindkét füle a helyén maradt és a frizurája is nagyjából egyenletes lett :-) Eután következett a mama hajmosása és nyíraktozása, aminek az idejét Szófia szopizással, sétafikálással, fiókhúzogatással, gumihurcolással, nézelődéssel és általános kommentálással töltötte.
Szerencsére mindkét helyen jól fogadták, nem néztek rám gyilkos tekintettel, amiért beállítottam egy másfél évessel, és ezzel 'hátráltattam' a munkájukat.
És hát ezentúl a Most ugrik a majom a vízbe! felkiáltást sem kell többé hangoztatnom, hiszen bebizonyosodott, hogy ezzel a kölökkel lehet ilyen helyekre menni.
Csak amit fentebb is írtam, az bánt egy kicsit, hogy már megint nem bíztam Benne, és nem az volt bennem alapból, hogy igen, vele lehet, mert ő születésénél fogva jó, hanem attól féltem, hogy micsoda nehézségeket fog majd jelenteni az ottléte. Jaj, kicsi Szófiám, a mamának nagyon sokat kell még tanulnia Tőled!

Az első önállóan elkezdett és végigmondott versike

2008-03-15T07:10:00.006+01:00

hajó ádudá
kapitá
kijábá
tómbitá
jupp

Aki nem is merte fel, annak itt az eredetije (Ringatón tanultuk egyébként, és hintáztatós):

(Liccs-loccs, liccs-loccs)
Megy a hajó a Dunán,
lemaradt a kapitány,
kiabál, trombitál,
de a hajó meg nem áll.
Zsupsz.

2008-03-12T20:16:00.002+01:00

Ezek olyan szép képek! Főleg a másodiktól majdnem elbőgtem magam. Talán a kontraszt, vagy mittudomén...

Innen valók.

Szofi Langkous

2008-03-11T08:33:00.002+01:00

Pontos instrukciók estebédhez

2008-03-10T19:56:00.001+01:00

- Szófia, mit készítsek neked vacsorára?
- Ábédet.

2008-03-10T11:39:00.003+01:00

Az igaz, hogy Szófiát nem mindig öltöztetem szuperlányosan, de amikor elmegyünk sétálni

így:

és a boltból a kockás szövetszatyrával hazafele igyekvő, vastag szemüvegüvegű bácsi megáll mellette, és nagyon kedvesen rámosolyog és megszólítja, hogy "Hát, szia, haver!" akkor azér' grrrrr!!!....

Reklamáció

2008-03-06T22:23:00.003+01:00

Napok óta nincs éjszakai bilizés. Nem azért, mert nincs pisilés, hanem mert abban a pillanatban, ahogy lehúzom a Művésznő pizsamanadrágját, és a bili fölé tartom, elkezd fennhangon relkamálni, hogy "Nem, nem!" és "Vé, vé!", vagyis hogy nem akar a bilibe pisilni, hanem vonuljunk ki éjnek évadján a fürdőszobába és ültessem rá a wc-re.
Így nekem picit kényelmetlenebb, mert csak egyszerűbb volt az ágy szélére ülve megpisiltetni, aztán villámgyorsan visszaaltatni, mint kikocogni a hűvös fürdőszobába, ahol aztán kicsit magához tér az ablakon beszűrődő fényektől és a friss levegőtől, és az ágyba visszatérés után karattyol még vagy negyed órát, mielőtt visszaalszik.
De mégis, olyan jópofa, és olyan édes, ahogy reklamál :-)

17 hónapos cukiságok

2008-02-27T20:51:00.004+01:00

Valamelyik nap játszogatott az egyik macijával, s ez lett a játék vége. Vagyishogy ráültette a macit a bilijére, hogy pisiljen ő is. Aztán úgy hagyta vagy két napig :-)

Múlt hét vége felé unalmában két fiókom tartalmát is kihajigálta a földre. Ez is ott volt vagy két napig, mert ennyi időbe telt, mire összeszedtem magam, és visszapakolásztam (közben pedig selejteztem egy jót - lám, mire jó a kipakolászós gyerek a háznál! :-)

Régebben, ha valami játéka bekeveredett a kanapé alá, és kért, hogy szedjem ki, akkor hoztam egy fakanalat, és azzal piszkáltam ki a holmikat. Szófia nagyon hamar (kb. 2 alkalom után) elleste a trükköt és azóta, ha valami játéka bekeveredik a kanapé alá, akkor kifut a konyhába kanálért vagy fakanálért, és kipiszkálja magának a holmijait :-)

Szófia ma 17 hónapos

2008-02-27T20:39:00.003+01:00

Nem szándékozom különösebben összefoglalót írni, most inkább a tisztálkodásról, hogy alkalomadtán vissza tudjunk majd olvasni :-)

Körömvágás: egy ideje már nem ellenkezik, a lábán sem. Sőt, ha csak a kezén akarom vágni a körmöket, akkor veszi le a zoknit, és nyújtja a lábát is körömvágásra. Nem volt ez mindig ilyen egyszrű. A kezek még hagyján, ott talán csak 2-3 hónap volt, amikor álmában kellett vágnom, mert nem viselte el a körömvágást. A lábkörmökkel viszont egész pici kora óta gondban voltam, mert annak a vágására mindig felébredt, a legmélyebb álmából is... Végül az oldotta meg a nehézséget, hogy beszereztünk egy második babaollót is, aminek egyrészt gyakorolhatta a kupak le- és felpakolását, másrészt lehet vele mímelni a körömvágást, így ő is be tud segíteni, és ezt külön élvezi.

Fürdés: mindig is szerette a vizeskedést. Jóideje szappant, vagyis usfürdőt is kap a kezébe minden alkalommal, és nagyon büszkén és ügyesen mosakszik egyedül (persze legtöbbször azért én is átsuvickolom kicsit).

Hajmosás: hajmosásban régóta részt vesz. Az öblítéssel volt egy időben gondunk, mert hiába próbálkoztam úgy öblíteni, hogy ne menjen víz a szemébe, ő folyton izgett-mozgott, így természetesen vizes lett az arca, szeme, és ennek nyekergés lett a vége. Már jóideje megszűnt ez is probléma lenni, mert végül megértette, hogy ha nyugton fekszik az ölemben, akkor le tudom úgy öblíteni zuhannyal a buksiját, hogy egy csepp víz sem éri a szemét, de még az arcát sem, ha pedig a zuhany picit belespriccel a fülébe, azt még külön élvezi is.

Kézmosás: hol van türelme hozzá, hol nincs. Ha van a csapban pakolásznivaló, vagy lehet a szappannal matatni, akkor általában van. Ha fáradt, vagy már cicizni szeretne nagyon, akkor általában nincs...

Fogmosás: fáradtság függvénye, hogy hagyja-e, vagy csak alig. Minden alkalommal megkapja ő is a fogkeféjét, és csiszatolhat kedvére.

Popsitörlés: nagy örömmel besegít. Mostanában, hogy a wc-re járunk vele is pisilni, az ölemben töröljük ki. Ez megelőzően volt, hogy állva, lábemeléssel segített, hogy könnyebben hozzáférjek, előtte pedig a kanapén fekve, felemelt lábakkal várta a tiszotgatást. Ebben a dologban mindig nagyon együttműködő volt.

Így ébred egy 17 hónapos Borzastündér

2008-02-27T20:36:00.001+01:00

Bakonybél - Kápolna-tó

2008-02-18T20:00:00.003+01:00

Bakonybél a kedvenc helyeim egyike.
Nem akarom ecsetelni, hogy miért, aki a csatolt képeknél többet szeretne látni, tudni, megnézheti a falu honlapját.
Mivel nincs túl messze tőlünk, tegnap délelőtt felpakoltam Szófiát és átrándultunk Bakonybélbe. Volt több úticél is a listán, de végül a Kápolna-tó mellett döntöttem, mert a sík terep miatt itt Szófia is kedvére futkorászhatott, nem takarták el a fák az eget, így a ragyogó napsütésben nem tűnt fel a -8 fok.
A fotók nagyon hirtelenkészültek lettek, csak úgy kutyafuttában, fél szemmel kattintgattam, mert a másik szememet folyamatosan Szófián kellett tartanom, ő ugyanis (természetesen!) leginkább a tóba akart volna belemenni, vagy legalábbis a víz partján sertepertélni, s emiatt volt is néhány szóváltásunk. Végül aztán megelégedett a papírzsebkendők pakolászásával, padra fel- és lemászással, szobortapogatással, levélrugdosással és cicizéssel (ami nekem -8-ban nem volt egy nagy élmény).
Emberrel alig talákoztunk (talán a korai időpont miatt is), így a szocializáció most elmaradt, amit magam miatt nem, Szófia miatt kicsit bánok.
S talán ha egy órát töltöttünk a tónál (de inkább kevesebbet), mert azért a -8 az csak -8.
Szép volt, jó volt, nyugis volt, tavasszal is megyünk majd, talán ide, talán más bakonybéli objektumhoz, hisz van miből válogatni.

Bakonybél - Kápolna-tó

2008-02-18T19:51:00.001+01:00

Házimunka

2008-02-18T18:41:00.007+01:00

Mivel Szófia nagyon szeret segíteni, készítettem neki egy saját felmosócucát (na, nem volt egy nagy meló, meg túl ötletes sem: egyszerűen méretre vágtam egyet az itthon kallódó sok nyél közül, a tetejére ráhúztam az eredeti kupakot, és egy kisebb méretű fejet tekertem az aljára).

Szófia az idő nagyobb részében kihasználta a vízbemártogatás lehetőségét:

Aztán amikor ráunt a mártogatásra, akkor azért segített is egy kicsit a konyha felmosásában:

Kedvencek

2008-02-18T18:22:00.006+01:00

Most éppen a porcelán oroszlán (ojó) az aktuális kedvenc, aki kedvenckedés közben párszor ugyan már leesett (kőre is) és ezért itt-ott lepattogott róla a festék, de ez Szófiát nem zavarja; az oroszlánt mindehova vinni kell: együtt esznek, játszanak, pisilnek, sétálnak, fürdenek, alszanak és ciciznek...

Itt az oroszlán is leült reggelizni:

verselés 2.

2008-02-17T18:19:00.002+01:00

M: Hinta,
Sz: hítta
M: palinta,
Sz: pají vagy kajá
M: karácsonyi
Sz: kajá
M: katica.
Sz: kajá

verselés 1.

2008-02-17T18:13:00.003+01:00

M: Ciróka,
Sz: cijóka
M: maróka.
Sz: majó
M: Mit főztél,
Sz: majó
M: manócska?
Sz: majó
Sz: ebé vagy ká
M: Kását.
M: Hova tetted?
Sz: pó
M: Polcra,
M: megette a
Sz: cica vagy miaú
M: kiscica.

Sz: mé-mé (és közben mutatja a még babajelét)

Egy talicska Szófia

2008-02-15T22:34:00.001+01:00

Egy post inkább csak magunknak

2008-02-15T22:25:00.003+01:00

az aktuálisan és önállóan használt szavakról.

Szavak, amiket én valószínűleg nem ismernék fel, ha nem ő lenne és nem én lennék:

pui (cumi)
juja (ruha)
fapó (sampon)
piapó (télapó)
tojókojó (törölköző, ez az első négyszótagú!, tegnap óta monjda :-)
ágó vagy újabban ágógá (anorák)

Persze, ez a kevesebb, mert a legtöbbje szerintem azért viszonylag jól felismerhető (figyelmesebb külsősök számára is :-)
Csoportosítom őket, mert így talán könnyebb összeszednem, de szerintem még így is kimarad pár darab.
(a számokat is csak magam miatt írtam, hogy tudjak adattal szolgálni, ha hivatalos helyen kérdezik)
Egyébként meg mindent mond utánam, úgyhogy rohamléptekben bővül a szókincse, egy hét múlva már biztos jóval többet írnék :-)

Szóval a csoportok:

Állatok (13) :
ojó (oroszlán)
gajabb
gákó (gekkó)
cica
búúú
dí vagy pajipa
bájá (bárány)
béka
Oti (Oszi)
kóka (róka)
dada (vadak)
egé
háp

Testrészek (10) :

haja

keje (keze)

kaja (karja)
feje
fuje
uja
szája
ábi
cici
kuki

Szoba (15) :
szátó (sátor)
ojó (olló)
tú (tű)
kajika
fonaa
koki (kocsi)
papí (papír)
víja (villany)
ató (ajtó)
dada (labda)
szoje (szőnyeg)
híta
tita vagy oja (óra)
szeje (szerel)
baba

Konyha (31) :

kejé

ké

víja
kaná vagy káná
táé
inni
enni
vaj
saat
aama
bajá
naja
baba (mandarin)
ugo
teeci
kuko
ke (keksz)
koki (csoki, így hívjuk pl. a karobszeletet :-)
szuti (süti)
oja (olaj)
szó (só)
tá (tál)
fojó (forró)
hie vagy hide
dió vagy dijó
tea vagy teja
baja (barack)
tató (tartó)
bébi (D-vitamin, C-vitamin)
gui (gumi)
tojá

Fürdőszoba (9) :
vije (vizes)
fapó (sampon)
tojókojó (törölköző)
pappa (szappan)
biji
kaki
pipi
tat (csatt)
fészu

Ruhák (10) :
juja (ruha)
pojó
kakka (sapka)
sá
kaja (kalap)
pipó (cipő)
szadi
zoti
ágó vagy ágógá
mamu (mamusz)

Személyek (20) :
Szóti (Szófia, újabban mutogat is magára, amikor mondja :-)
Papa
Mami vagy Mima vagy ritkán Mama
Dédi
Daji (Dani)
Itu (Icu)
Nadi vagy Dadi(Nagyi)
Tutu (Csucsu)
Dui (Dzsuli)
Fei
Lili
Majima (Mariann)
Mimi vagy Mima (Misi, Miska)
Vivi (Viki)
Bajá (Balázs)
Eddi (Edit)
Aadi (Andi)
Zuzi (Fruzsi)
Szijá (Szilárd)
néni

Kint (6) :
hod
kíja
fú
taji (talicska)
autó
bu (busz)

Egyebek (13) :
mé (még)
pui
piapó
fáj
ki
be
ejó (erős)
szí (sír)
bibi (ezt mondja egy sebre is és akkor is, ha koszos valami)
dídó -ezt mondja, amikor beleül a kiskocsijába, és azt szeretnék, ha a Fut robog kezdetű versikével kísérve tologatnám :-)
ati (azt is, vagyis a másikat vagy egy másikat is)
szeje (szeret)

Most meg egy doboz Niveát csórt el, azon az estén öt percen belül másodszor...

2008-02-12T21:48:00.001+01:00

Bili mellőzve

2008-02-12T21:13:00.000+01:00

Szófia (aki e hónap végefelé lesz tizenéht hónapos) mostanában (az ezt megelőző kábé két hétben) nem nagyon akart ráülni a bilire. Pedig amikor pisilnie/kakilnia kellett, majdnem mindig szólt, hogy "kaki, kaki", de a bilit legtöbbször megtagadta. Ha levetkőztettem és tartottam, mint régen, kisbabakorában, amikor még nem tudott ülni, akkor pisilt minden további nélkül, de bilire nem ült.

Aztán múlt héten kipróbáltuk a nagy wc-t: ráültettem a szélére, fogtam jól, igyekeztem úgy tartani, hogy biztonságban érezze magát, és ne legyen az az érzése, hogy nyomban becsúszik azon a nagy lyukon. Persze onnantól kezdve csak a wc volt a jó...

Ígyhát kapott wc-szűkítőt és most így pisil, kakil (kivéve éjszaka és az ébredések után, mert akkor még mindig bili fölét tartás van, nem tudom miért, ez egyelőre így maradt nálunk). Én meg mindig ott rostokolok mellette a műanyagsámlin, nehogy leforduljon a padlóra (kivéve persze ennek a fotózásnak az idejét).
Ja, és pár napja megkülönbözteti szóban a kettőt. A kaki az maradt kaki, ha pedig pisilnie kell, akkor azt mondja, hogy pipi.

Hát így:

Aztán ha végzett, szeret még egy kicsit ücsürügni és matatni valamivel (mikor mivel, most épp a megunhatatlan wécépapírral):

Az alábbi két kép nem kimondottan ec-téma, csak úgy, a saját szórakoztatásomra készítettem és tettem fel őket ide (is):

Kérdőív. Lovas.

2008-02-05T20:45:00.000+01:00

1./ Te letennél-e egy nem egészen másfél éves gyereket egy ismeretlen ló (igen, egy élő LÓ) lábai mellé, hogy hadd sétálgasson ott kedvére?

2./ Te otthagynád-e a ló lábai mellett a gyereket akkor is, ha az édesanyja többször megkér, először szépen, aztán az ötödik-hatodik alkalommal már kiabálva, hogy vedd fel és vidd el onnan a gyerekét?

3./ Te várnál-e a gyerek felvételével addig, amíg azédesanya kérésével párhuzamosan a ló gyeplőjét tartó fiú gyors egymásutánban háromszor elismétli (ezt több jelenlévő fültanu elmondása alapján tudjuk), hogy ez a ló rúg?

4./ Te védekeznél-e utólag azzal, hogy a ló, mint olyan, oldalra nem rúg?

5./ Te elgondolkoznál-e az eset után azon, hogy veszélyeztetted a gyereknek nemcsak a testi épségét, hanem az életét is?

6./ És végezetül: te utólag hálát adnál-e az égieknek azért, hogy végül semmi baja nem lett a gyereknek?

Értékelés:
- ha te az első négy kérdés valamelyikére igennel vagy az utolsó két kérdés valamelyikére nemmel válaszoltál, akkor az nagyon szomorú a gondjaidra bízott gyerekekre nézve.

Szopizás v4

2008-02-05T13:54:00.001+01:00

Volt ugye először is a prototípus, az ölbenszopi.
Aztán jött a mama mellett fekve szopizás.
Harmadikként Szófia nyáron bevezette azt, hogy elémállt, és felváltva itta a tejecskét hol az egyik ciciből, hol a másikból.
A múlt hétre megunta az ácsorgást és elkényelmesedett, azóta csak sámlin ülve kéri a cicit.
Ha éppen nem a kanapén ülök, amikor neki cicizhetnékje van, akkor is odahúzza a sámlit a kanapé elé, ráül és néz rám várakozón, miközben egyre csak hajtogatja, hogy "cici, cici".
Ha meg én már a kanapén ülök, de a sámli még nincs odakészítve, akkor azt hajtogatja, hogy "szái, szái" miközben már cincálja is oda az ülőalkalmatosságot.

Fiók

2008-02-05T13:49:00.000+01:00

Tegnap délelőtt Szófia bevonult a hálószobába, és nagyon csöndben volt. Ez mindig gyanús. Bementem megnézni, mi a hallgatás oka, aztán már futottam is a fényképezőgépért, mert ebből a fajta tevékenységből ez volt a sorban az első.

Bent ücsörgött a drága az egyik fiókban:

... miután kihajigálva onnan az összes bugyimat és cicifixemet elegendő helyet csinált magának a fiókban ücsörgéshez:

Bóbita

2008-01-31T15:54:00.000+01:00

Ez most itt a MEK oldalán talált Weöres Sándor Bóbita, de én ezt úúúúúgy szeretném könyvben is, hogy bármikor le lehessen kapni a könyvespolcról és felcsapni, ahol csak akarjuk. Antikváéknál egyelőre csak előjegyezhető.
Kérem szépen a közönség segítségét, akárhol beszerezhető példányról! Köszönöm!

És azért idebiggyesztem a címadó verset is, hátha van még valaki ratjam kívül, aki már nem emlékezett minden versszakra tisztán és most szeretné kicsit újból memorizálni (tudom, hogy van ilyen az olvasóink között!! :-).

A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

Mártiéktól ismét kaptunk pár zsák bejáratott ruhát. Míg én kipakoltam és átnézegettem őket, Szófia próbált.

2008-01-30T21:00:00.001+01:00

Torkos Csütörtök

2008-01-30T20:48:00.000+01:00

"De mi is a Torkos Csütörtök?
A magyar néphagyomány és szokásrend egyik kiemelt jelentőségű időszaka a Farsang. Ez a Húsvétot megelőző, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó, váltakozó hosszúságú időszak számos érdekes, már-már elfeledett népszokásnak ad teret. Ilyen például a Farsang elejét jelző "regélő hétfő" vagy a "farsang farkát" jelölő három jeles nap, a Húshagyó Kedd, a Hamvazó szerda és a Torkos Csütörtök. Az egyik ilyen népszokás felelevenítésével, a Hamvazószerdát követő Torkos Csütörtök újjáélesztésével szeretnénk ráirányítani a figyelmet a hagyományok csodás tárházára. Torkos Csütörtökön - annak ellenére, hogy a húsvéti 40 napos böjt kezdetét jelentő Hamvazószerdát követően ünnepeljük - ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, már csak a farsangi maradékok elfogyasztása céljából is."

Ezalkalomból foglaltunk egy asztalt magunknak ebédidő tájékára a hédervári Park Panzió-Étteremben.
Mariann és Lili (Lili most lesz 21 hónapos, Szófiával újabban nagy barátságban vannak), valamint Szófia és én, így megyünk négyesben. Terv szerint reggel ébredés és összeszedelődzködés után indulunk, a kölköket hagyjuk délelőtt futkározni (ha esik, ha fúj, nincs opció :-), megebédelünk, remélhetőleg az ígérethez híven féláron, aztán indulunk haza, és reméljük, hogy a kölkök a kiadós futkározás és ebéd után alvással fogják tölteni a hazafele utat.
Ja, és mindez jövő héten.

Szófia tegnap elcsórt egy (akkor még bontatlan) zacskó lisztet...

2008-01-29T22:14:00.001+01:00

"Nem szabad sírni!"

2008-01-29T16:26:00.000+01:00

...hallom időnként fiatal és kevésbé fiatal, tapasztalatlan és tapasztaltabb, első- és többedik gyerekes mamák szájából.
Azt sem értem meg, hogy egy kisgyerek miért ne sírhatna, de amikor egy kisbabának tiltják ily módon a sírást, akkor meg aztán pláne kinyílik a bicska a zsebemben. És a "Nem szabad sírni!" természetesen soha nem egymagában hangzik el, hanem még jól meg is indokolják a fent említett mamák, hogy most éppen miért nem szabad sírni.

Szófiának szabad sírni.
Szabad sírni neki ha elesik, megüti a fejét, becsípi az ujját, szabad sírni neki ha fáradt vagy feszült, vagy ha front van, ha be 'kell' jönni az udvarról, bár ő még maradna, és akkor is szabad neki sírni, ha unja magát az autóban (na jó, ez utóbbit azért én is elég nehezen viselem, hosszútávon...).

Pár hete volt náluk egy kisebb vendégség, és Szófia valamiért nekiállt nyekeregni (asszem épp elesett). Megszólal erre az egyik vendégünk, hogy "Nem szabad sírni!" Nem volt kedvem sem vitatkozni, sem elkezdeni magyarázkodni, annyit mondtam csak, hogy De igen, Szófiának szabad sírni.

Én nem értem, hogy másoknak miért nem szabad. Hogy miért nem tudják egyes szülők elviselni azt, ha a gyerekük bőg.
1/ Főleg kisbabáknak alig van eszközük a kommunikációra a síráson / nemsíráson kívül. Miért nem fejezhetik ki a nemtetszésüket kedvükre?
2/ A sírás nagyon jó feszültséglevezető, és hogyan tudnák a szerencsétlen babák és lurkók levezetni a bennük felgyűlt feszültséget, ha nem sírással? Menjenek tán el kórusba, vagy fussanak félmaratont? Vagy püföljék el nagy hirtelenjében az útjukba kerülő első felnőttet?
Vagy egyszerűen csak viseljék az élet hányattatásait már babakorukban érzelmek nélkül? És még csak véletlenül se merjék kimutatni a körülöttük zajló dolgokkal kapcsolatos és a felnőttek által negatívnak titulált érzelmeiket? Miért is kéne így tenniük? Gondolkozik egyáltalán az a felnőtt, aki ilyet mond egy gyereknek? Miért ne lehetnének egy kisgyereknek és kisbabának negatív érzelmei? És miért kellene ezeket már ilyen aprócska korában magába fojtania? Hogy felnőtt korára egy teljességgel érzelemmentes, minden empátiát nélkülöző, apatikus állat váljék belőle?

Ja, hogy nem gyerekbőgés hallgatására lettek kalibrálva a mama idegei? Nabumm! Hát akkor ezt megszívta...

Még mielőtt valaki elkezdene félreérteni: fentiekkel természetesen nem azt akarom mondani, hogy hagyjuk bőgni azt a szerencsétlen kölket, amíg magától meg nem vígasztalódik, mert az azonnali vígasztalás igenis nagyon fontos. De én vígasztalás alatt nem a nemszabadsírni-t és a figyelemelterelést, meg a nemisfáj-t értem, hanem sokkal inkább a karba vételt, megölelgetést, babusgatást, és az érzelmek megértését (nem pedig azok tagadását).

Csak magamból indulok ki: ha nekem sírhatnékom támad, és valaki egyszer azzal jön oda hozzám, hogy, "Te, Viki, nem szabad sírni, mert..." vagy "Ne bőgjél már, mert...", azt úgy fogom elküldeni melegebb éghajlatra, hogy egy darabig nem lesz kedve hozzám szólni. És még örülhet, ha ennyivel megússza.

Séta

2008-01-27T15:16:00.000+01:00

Ezt mondja, amikor sétálni megyünk, amikor a kanapén le-föl flangál, vagy amikor egyik helyről a másikra odamegy valamiért. Van, amikor már egészen 's'-esnek ejti, és tényleg majdnem séta, de javarészt még inkább 'széta'-szerű amit kimond.

Sérülés

2008-01-27T15:10:00.000+01:00

Szófia pár napja nekiesett az egyik polcnak, kézzel. Ennek következtében a jobb kézfején széltében lett egy pár centi hosszú seb (szegénykémnek...).
Fájlalta jó idejig, ami onnan derült ki, hogy időnként odajött hozzám jajongva, és a kezét mutogatt, 'jajjaj'' vagy 'fá' szavakkal kísérve.
Én meg vígasztalásképpen minden egyes ilyen alkalommal megpuszilgattam, megcirógattam a bibis kezecskéjét. Így hát bibire való puszit és cirógatást nagyon hamar megtanulta, mert azóta azt csinálja napjában többször is, hogy amikor megakad a szeme a seben akkor megcirógatja, megpuszilgatja magának, majd jön oda hozzám cuppogtatva, ami azt jelenti, hogy én is puszilgassam meg neki.
Én pedig amúgy is imádom puszilgatni és babusgatni a Művésznőt, úgyhogy ki nem hagynék egyetlen ilyen puszilgatós alkalmat sem.

Szófia ma 16 hónapos

2008-01-27T14:45:00.000+01:00

Amit most nagyon szeret csinálni:
- mindenhová felmászni;
- ide-oda pakolászni;
- kavicsot szedni;
- cicázni, kutyázni;
- gyerekeket nézegetni;
- konyhai kész és félkész ételeket megkóstolni;
- játékállatait megetetni, megitatni, öltöztetni, kocsiban tologatni, stb.;
- zoknit és cipőt fel- és lehúzogatni (utóbbi jobban megy, előbbinél ha megakad, hamar dühbe gurul...);
- felnőttek által kimondott szavakat utánmondani (khm..., múltkor kicsúszott a számon egy "hülye" és azonnal, hibátlanul utánam mondta...);
- már megtanult 'szavakat' folyamatosan mondogatni; ez konkrétan azt is jelenti, hogy ha le van lazulva (itthon, kettesben, vagy ha már elegendő időt töltött 'idegenben', akkor be nem áll a szája);
- szopizni, még mindig, sokszor;
- háton utazni (bár a múltkor épp' lefickándozta magát, amikor érdekesebb programnak ígérkezett a bicikliző lányok után való futkározás);
- karonülve nézni, hogy mit és hogyan főz a mami;
- kanállal fémedényben kevergélni;
- fényképeket és kisfilmeket (laptopon, saját videók, vagy online, mer' tévénk az nincsen) nézegetni;
- szerdánként a kukásautót nézegetni;
- szereti továbbá, ha együtt verselünk, énekelünk és hozzá elmutogatjuk a verseket, dalokat;

Amit most nagyon nem szeret csinálni, az az
- autóban ücsörögve várni, hogy odaérkezzünk valahová;
- öltözködni (azért most már jobban tűri, mint az ősszel, de azért még sokszor elfut);
- orrszívás (ezt is jobban tűri, de nem szívesen);
- fürdőkádból kiszállni;

Ahogy most jellemezném:
Ha csak nincs valami nyomós oka rá, mint éhség, szomjúság, fáradtság vagy cicihiány, (vagy front, telihold, szeles idő,khhmmm...) akkor nagyon jókedvű, mosolygós, aktív, minden iránt érdeklődő, bátor, nagyon szociális, kezdeményező, barátságos kisded.
A memóriája legalább olyan mértékben javul, mint amilyenben az enyém mostanábam romlik. Egyszóval rohamosan :-) De téllllleg.
Csomószor van, hogy keresek valamit, és vagy tőle megkérdezem, vagy csak úgy magamban morfondírozok, hogy hol lehet, és ő erre odamegy, ahol a keresett holmi van, és előszedi. Legyen az egy olló, fésű, játékdarab, félpárzokni, bankkártya, üveg víz, vagy bármi más. Ezekkel a megtalálásokkal mindig nagy meglepetést okoz.
A türelem az egyelőre nem nagyon jellemzi. Ebben úgy látszik, inkább a Tamásra üt, mert ha valami nem sikerül neki elsőre, vagy rövid időn belül, akkor elkezd dühöngeni és hisztizni. (Azt ugye mindenki, aki látta a nemrég falraakasztott keresztszemes munkámat feltételezi rólam, hogy én baromira türelmes vagyok. Pedig nincs ám ez mindig így, de azért hármunk közül szerintem most én léphetnék a dobogó legfelső fokára :-)
Persze nem tudom, hogy egy 16 hónaposnak kell-e ennél türelmesebbnek lennie. Nem emlékszem már rá, hogy az én egykori 'neveltjeim' hogyan viselkedtek hasonló szituációkban... (memória...).

Mondatok

2008-01-27T14:34:00.000+01:00

Már ha mondatoknak lehet nevezni őket.
Nyelvtani értelemben nyilván még nem, viszont az utóbbi két hétben többször előfordult, hogy Szófia összefűzött két-két szót.
A legelső ilyen a 'Hajó, Dédi!' volt (bele a telefonba). Ezt követte ugyanaznap a 'Hide keje.' ami azt jelentette, hogy Szófiának hideg volt a keze. Aztán az 'Enni sa.' következett, amivel elmesélte, hogy sajtot adott a cicának enni.

Babajelekkel (amikkel nyár óta foglalkoztunk és még most is használja őket, van amelyiket magában, van amelyiket a szóval együtt) mindössze egyetlen alkalomra emlékszem, hogy 'mondatot jelelt'; ez valamikor október tájékára esett, 13 hónapos korára.
Az volt a történet, hogy reggel valamivel ébredés után megpucoltam egy banánt, s egy darabkát Szófia kezébe adtam, hogy eszegessen. Aztán amikor elfogyott, mutatja nekem, hogy nincs/ elfogyott (felfele fordított tenyerek) - enni (szájára mutat az ujjacskáival) - még (bal keze nyitott tenyerébe teszi a jobb keze kinyújtott ujjacskáit). Ez akkor és ott annyira látványos volt, hogy számomra, hogy egy darabig nem tértem magamhoz az ámulattól. De több babajeles mondatra nem emlékszem.

De jó!

2008-01-27T09:12:00.000+01:00

Az alábbi történet után jöttem rá, hogy amikor tetszik, vagy sikerül valami, akkor De jó!-t szoktam mondani.
Történt ugyanis, hogy kb. két hete Szófia kihozott magával a fürdőből három bontatlan wécépapírgurigát, és ide-oda rakosgatta őket a konyhában, amíg én főzőcskéztem. Nem is igazán figyeltem oda rá, hogy mit csinál velük. Aztán egyszercsak hallom a hátam mögül, hogy 'Dejó-dejó-dejó!' Hát a Drága épített belőlük az egyik székre egy tornyot, és efeletti örömében állt a torony előtt, kezeit maga előtt összefogva, kicsit rugózva dejózott egy sort.